A Vöröskereszt megalapítása
1863. október 26-án Henry Dunant részvételével egy nemzetközi bizottság döntött a Vöröskereszt megalapításáról. A svájci származású Dunant egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően szemtanúja lett az 1859 júniusában lezajlott solferinói csatának, melyben több mint 40 ezren haltak meg. Ekkor fogalmazódott meg benne egy segélyszervezet létrehozásának szükségessége.
1859. június 24-én zajlott le a francia-piemonti csapatok és az osztrákok közti solferinói ütközet, mely mintegy 40 ezer katona életét követelte. Egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően a svájci származású Henry Dunant is a szemtanúja volt a megdöbbentő eseményeknek: ekkor fogalmazódott meg benne egy segélyszervezet létrehozásának gondolata.
1863. október 26-án Henry Dunant részvételével egy nemzetközi bizottság határozott a Vöröskereszt megalapításáról, melynek feladatául a háborús sebesültek, rokkantak ellátását, ápolását tűzték. 1864-ben már Dániában, Franciaországban, Spanyolországban, Poroszországban és Belgiumban is megalakultak az első szervezetek. Az 1870/71-es francia-porosz háború idején bebizonyosodott, hogy tényleg nagy szükség van egy ilyen szervezet segítségnyújtására.
Meglepő módon azonban nemsokára magát Dunant kizárták a Vöröskereszt-ből, kétes üzleti ügyei és az ellene folytatott csődeljárás miatt. Dunantnak még szülővárosát, Genfet is el kellett hagynia. Csak 1901-ben rehabilitálták, amikor is béke Nobel-díjat kapott a Vöröskereszt megalapításáért.
A világméretűvé fejlődött Vöröskereszt napjainkban is aktívan tevékenykedik. Az idei évre szánt 970 millió svájci frankos költségvetésének 85 százalékát fordítja segélyezésre, a maradék összeg pedig a szervezet fenntartási költségeit fedezi.