Megtalálták az első női szerencsejátékost?

Minderről az iráni Cultural Heritage News (CHN, vagyis a Kulturális Örökség Híradó) hivatalos közleménye számolt be. Az iráni régészek a nő maradványait Gohar Tepe mellett, Mazandaran tartományban ásták ki. Ez a térség a Kaszpi-tó, illetve Kaszpi-tenger közelében fekszik. A helyszín feltárása még most is zajlik, de máris több értékes leletre bukkantak a szakértők. Ezek közé tartozik a „játékos nő” is. Magát a hazárdjátékot, amelyet mellette találtak, ghapnak hívják, s juhcsontok felhasználásával (rázásával) játszották egykor.

Speciális társadalmi helyzet?

„Ennyi darabot még sohasem találtunk egyetlen sírban. Ezen túl a szintén a sírban lévő nagyszámú edénytöredék azt mutatja, hogy a nő egykor speciális társadalmi helyzetben volt” – nyilatkozta Ali Mahforouzi, aki az ásatást vezeti.

A kutatók szerint a 3000 évvel ezelőtt élt nő nem valamilyen „illegális” tevékenységet űzött, inkább talán gyűjtő lehetett. Mindegyik játékdarab ugyanakkora, ami azt sugallja, hogy valamiféle emlékgyűjteménybe való dolgokról van szó.

A csontok át vannak szúrva, ezért a kutatók azt is feltételezik, hogy kettős funkciójuk lehetett: felfűzve, akár nyakláncként is viselhette a hölgy azokat. Hajtűt és két ruhatűt ugyancsak találtak a nő mellkasán. Alighanem a temetéskor olyan ruhát viselt, amelyet ezek fogtak össze, illetve a hajtűvel a haját tűzték fel.

Kételkedő hangok

A mostani kutatások következtetéseivel nem ért egyet teljesen a Discovery News által megkérdezett brit Irán-szakértő, Shapour Suren-Pahlav. Szerinte a sírban megtalált nő nem lehetett hazárdjátékos. A feltárást irányító iráni kutatók az ő véleménye szerint nem vették figyelembe a régészeti és a történeti összefüggéseket.

Shapour Suren-Pahlav szerint a ghapot, illetve a ghap-bazit (Ghap-játékot) még az 1970-es években is gyakran játszották az iráni gyerekek. Éppen ezért még az is elképzelhető, hogy egy gyermek helyezte el az ősi időkben elhunyt anyja (vagy közeli nőrokona) mellé a játékot egyfajta felajánlásként.

Ez is azonban mindössze hipotézis, hiszen nincs bizonyíték arra, hogy pontosan miért is rakták a sírba a csontdarabokat. Suren-Pahlav hozzátette ehhez: a játékot ma már az iráni városokban nem játsszák, de kisebb falvakban még alighanem ismerik.