Kínában volt a világ első obszervatóriuma?

A leleteket, az egykori obszervatórium maradványait egy „Taoszi” (Taosi) nevű helyen találták meg. Taoszi a jelenlegi adatok szerint legalább 2000 évvel idősebb a hasonló maja „létesítményeknél”, amelyek ezerévesek, és Közép-Amerikában maradtak fenn. Minderről ázsiai hírforrások szerint a kínai Társadalomtudományi Akadémia Régészeti Intézetének kutatója, He Nu beszélt.

Ázsiában a legrégebbi lehet, de Európában aligha

Ugyanakkor He Nu nem szólt az európai csillagászatról, amelynek az emlékei sokkal régebbiek a majákénál. A Nagy-Britanniában lévő Stonehenge kora például pár száz évvel meghaladhatja a most megtalált kínai emlékekét. Stonehenge-ben az úgynevezett „belső körbeli” kövek kora ugyanis 4500 év.

E legrégebbi, legbelső körből ugyan nem sok látható, minthogy a sziklákat a hosszú évszázadok során újra és újra átrendezték, de még az utolsó átrendezések egyike is 4300 évvel ezelőtt történhetett – az angol műemlékvédelmi hivatal adatai szerint, amelyeket a National Geographic Online-on korábban már idéztünk. Vagyis Stonehenge pár száz évvel idősebb lehet, mint a most felfedezett kínai maradványok. (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a régészeti adatok kissé pontatlanok is lehetnek, tehát elképzelhető, hogy Stonehenge-dzsel nagyjából egyidőben keletkezett a kínai „obszervatórium”.)

A kínaiak tesztelték is lelőhelyüket

Visszatérve He Nu kijelentéseire, szerinte a most Kínában megtalált obszervatóriumot egy primitív társadalom építette, amit az is bizonyít, hogy nemcsak csillagászati megfigyelésekre használták a helyet, hanem például áldozati rítusokat is gyakoroltak itt.

E feltételezések bizonyításával, tesztelésével a régészek másfél évet töltöttek. Megpróbálták szimulálni, hogyan működhetett az „obszervatórium”, és ezeknek a nyomán rájöttek arra, hogy a tesztmegfigyelések alapján meghatározott évszakok csak pár nappal térnek el a hagyományos kínai kalendáriumtól, pontosabban annak az évszakokra vonatkozó felosztásától.

A Lenta.ru orosz internetes újság szerint Taosziban, a kínai lelőhelyen a régészek félkör alakú földsáncokat tártak fel, amelyek átmérője 40, illetve 60 méter volt. A belső sáncok közepén 13 oszlop is állhatott, amelyek között a felkelő nap fénye szűrődött át. A nap mozgását az oszlopok között rések (távolságok) révén tanulmányozhatták.

A kínai leletek kora

Az ázsiai régészeti lelőhelyen egyes források szerint 4100 éves, más adatok szerint egy 4300 éves kultúra nyomaira bukkantak azt archeológusok. Taoszi – mint már említettük – az észak-kínai Shanxi tartományban található, Xiangfen (Hszianfeng) megyében, Linfen városánál. Itt alighanem az öt úgynevezett „legendás uralkodó” idején működhetett obszervatórium. Az öt uralkodó regnálásának valószínűsített idejét széles sávban, a Kr.e. 2600-1600 közötti időszakban határozták meg a kínai történészek.

Szakértők szerint a csillagászati megfigyelések és a kalendáriumkészítés a civilizációk kialakulásának egyik legfőbb jele (természetesen ezek nélkül is létezhetnek régészeti kultúrák, de az asztronómiai létesítmények feltétlenül valamiféle fejlettebb társadalomra utalnak). Történeti dokumentumok szerint Kínában már nagyon régóta alkalmazzák a csillagászati megfigyeléseket: már a Kr.e. XXIV. századból vannak állítólag erre vonatkozó feljegyzések, pontosabban az szerepel egy történeti forrásban, hogy voltak csillagászattal foglalkozó hivatalnokok már ebben a korban is.

A mostani régészeti felfedezés tehát egybeesik a hírek szerint a korábban történészek által kikutatott írásos adatokkal. Mindeközben a kutatók azt szorgalmazzák, hogy a kínai kormány minősítse védetté az általuk feltárt régészeti lelőhelyet Taosziban.