Bíróság előtt a náci főbűnösök

A szövetséges jogászok három fő vádpontot hoztak fel a vádlottakkal szemben. A nácik vétettek az emberiség, elsősorban a zsidók ellen, megszegték a békeszerződéseket és háborús bűncselekményeket követtek el. A háborús bűnösök nürnbergi pere egyike volt a jogtörténet legátfogóbb eljárásainak. A 218 napon át zajló per során meghallgattak 236 tanút, 300 000 eskü helyetti nyilatkozat hangzott el és 5330 okmányt gyűjtöttek be. A per lefolyását 22 kötetben, 15 ezer oldalas jegyzőkönyvben rögzítették.

Az eljárás előkészítéséhez Robert Jackson amerikai bíró ezer munkatársat foglalkoztató külön hatóságot hozott létre. A tárgyalás során 12 tolmács szimultán fordított angol, francia, orosz és német nyelvre. Titkárnők egész hada dolgozott a per okmányain, olykor nyakig elmerülve a papírhalmazban, ami történelmi fotókon jól látható.

A vádlottaknak 27 szabadon választható fővédő és 54 asszisztens állott rendelkezésére. Mintegy 350 újságíró és író tudósított a perről, köztük olyan neves írók, mint Erich Kästner. A tárgyaláson csak meghívottak lehettek jelen.

A vádlottakat az Igazságügyi Palota melletti börtönben helyezték el szigorú őrizet alatt, és egyszemélyes celláikban szinte éjjel-nappal figyelték őket az őrök. A kihallgatások során, mintahogyan azt a korabeli filmfelvételeken láthatjuk, a vádlottak egymás mellett ültek a vádlottak padján és arra a kérdésre, hogy bűnösnek tartják-e magukat az ellenük felhozott vádakban, egyöntetűen azt felelték: „ich bin nicht schuldig”- azaz „nem vagyok bűnös”. Sokan mentségükre hozták fel, hogy például az Auschwitz-ban fogva tartott több millió zsidó meggyilkolásáról mit sem tudtak, és a háborúban legfelsőbb utasításra vettek részt.

Mai napig vita tárgya, hogy a szövetségesek az első nemzetközi katonai bírósági tárgyalás folyamán mennyire voltak jogkövetők és következetesek. A védők például külföldi tanút nem idézhettek be, és a vádiratoknak csak a töredékébe nyerhettek bepillantást.

1946. szeptember 30-án a 22 főbűnös közül csak tizenkettőt ítéltek kötél általi halálra, köztük a távollévő Bormant. Hét személy börtönbüntetéssel sújtottak, míg Hans Fritschet, a híradósok vezetőjét, Franz von Papent egykori miniszterelnököt és Hjalmar Schachtot, az 1938-ban leváltott birodalmi bankelnököt szabadon engedték.

Nem sokkal később, 1946. október 16-án a halálos ítéleteket végre is hajtották. Egyedül Hermann Göring volt az, akinek sikerült ciánkapszulával öngyilkosságot elkövetnie.