Kísérlet a rabszolgaság megszüntetésére

Kolumbusz Kristóf 1492-es felfedezőútja megnyitotta a hódítók előtt az Amerikába vezető utat. Az európai hajósok kezdetben beérték azzal, hogy csak új területeket térképezzenek fel, a 16. század elejére azonban a hódításé és a kizsákmányolásé lett a főszerep.

Az őslakosoknak, akik eleinte örömmel fogadták az ismeretlenből érkezőket, hamar be kellett látniuk, hogy rabszolgasors vár rájuk. Közülük sokan meghaltak a konkvisztádorok által Európából behurcolt fertőzések, az alultápláltság és a könyörtelen kényszermunka miatt.

1542. november 22-én I. Károly spanyol király elrendelte az amerikai kolóniákon a rabszolgaság megszüntetését. A törvény az indiánokat „szabad alattvalóknak” minősítette és rendelkezett a rabszolgasorban élők azonnali felszabadításáról. A rabszolga-kereskedelem és a rabszolgamunka óriási pénzeket jelentett az ebből élők számára, ezért a gyakorlatba nem sikerült átültetni a rendelkezést.

Nyilvános vitákon hiába érveltek jobban a rabszolgaellenesek, a kolonizációs elveket képviselők nagyobb hatást tudtak gyakorolni a kormányzatra. A nyomásuk akkora volt, hogy három év múlva I. Károly spanyol uralkodó kénytelen volt – az addig is csak nyomokban megvalósult – „indiántörvényt” visszavonni.