Szabadalmaztatják a szögesdrótot

1874. november 24-én Joseph F. Glidden amerikai farmer szabadalmaztatta a fémből készült szögesdrótot, amelyet társaival azért készített, hogy a szarvasmarhák ne vonulhassanak át a földeken, és ne tapossák le a termést. A szögesdrótot egykor „ördögkötélnek" is nevezték.
Az első szabadalmi jogot az „ősszögesdrótra” az amerikai Lucien B. Smith jelentette be, de ő a drótot még sok kis fadarabkával kombinálta, amelyekhez tüskéket rögzített. Az általunk is jól ismert szögesdrót három amerikai farmer fejéből pattant ki.
1873-ban Joseph F. Glidden, Jacob Haish és L. Ellwood megelégelve, hogy a marhák folyamatosan betévednek a bevetett területekre, fémből készítettek szögesdrótot a termés megóvására. Az Illionis állambeli DeKalb település vásárán mutatták be először a találmányukat, amelyet 1874. november 24-én Glidden szabadalmaztatott is.
Az eredetileg „ördögkötélnek” nevezett eszközt a cowboyok nem fogadták kitörő lelkesedéssel, hiszen emiatt sok helyen nem, vagy csak csekély mértékben volt szükség a továbbiakban munkájukra.
Európában az első világháború alatt terjedt el szélesebb körben a szögesdrót használata. Az egymással szembenálló hatalmak – elszámítva magukat – állóháborúra kényszerültek, és a megmerevedett frontokon védelmi célból szögesdrót-kerítéseket húztak fel. Használták a második világháborús koncentrációs táborokban is, és ugyancsak sok kerítést húztak fel belőle Németország kettészakításakor is.
A háborús övezetekben a mai napig használják a szögesdrótot, viszont a mezőgazdaságban a legtöbb helyen már elektromos kerítéssel tartják kordában az állatokat.