Megfejtették a chilei gyerekmúmiák titkait

Ha múmiáról van szó, kétségkívül mindenkinek Egyiptom jut eszébe először; kevesen tudják, hogy nem az egyiptomiak voltak az elsők, akik halottaikat bebalzsamozták és mumifikálták. A Chile északi részén meghúzódó Atacama-sivatag lakói ugyanis legalább 3000 ezer évvel korábban már ismerték, sőt gyakran alkalmazták is a mumifikálás egy speciális változatát. Míg Egyiptomban hozzávetőleg 5000 évvel ezelőttről ismert a legkorábbi múmia, addig a chilei sivatagban élő Chinchorro törzs már 8000 évvel ezelőtt is alkalmazta a halottak konzerválásának különleges eljárását.

Ami pedig még inkább különlegessé teszi a chilei törzs szokásait, az nem más, mint meglepő demokratizmusuk: az egyiptomiakkal ellentétben ugyanis az Atacama-sivatag egykori lakói nem csak uralkodójukat, törzsi vezetőjüket vagy az elit valamely tagját mumifikálták, hanem társadalmi helyzetre tekintet nélkül mindenkit. Ráadásul a legkorábbi múmiák, amelyből több százat fedeztek fel már eddig is, gyerekmúmiák. Kutatók sokáig nem értették, hogy a világ legkorábbi múmiái miért éppen gyerekmúmiák, de úgy tűnik, hogy a chilei Tarpacana Egyetem egyik régésze – egy szerencsés véletlennek is köszönhetően – most rájött a titok nyitjára.

Arzén, ólom és gyerekhalandóság

A Reuters hírügynökségnek nyilatkozva Bernardo Arriaza elmondta, hogy nem a laboratóriumban, nem is kutatás közben jött rá a gyerekmúmiák rejtélyére, hanem hétköznapi újságolvasás közben. „Éppen egy chilei napilapot olvastam, amelyben az arzénnal és ólommal szennyezett források problémájáról volt szó. Megemlítették mellékesen azt is, hogy az arzénos víz sokszor vezet vetéléshez. Ez a félmondat vezetett rá a gyerekmúmiák rejtélyének megoldására” – nyilatkozta Arriaza.

A régész szerint ugyanis a múmiák lelőhelyére, az Atacama sivatag vízben nem éppen gazdag területére, 8000 évvel ezelőtt is jellemző volt, hogy az a kevés életet jelentő víz, amely segítségével még éppen életben tudtak maradni a Chinchorro törzs tagjai, arzénnal szennyezett volt. Az arzénos víz minden bizonnyal akkoriban is hozzájárult a korai szülésekhez, a spontán vetélésekhez és a gyakori gyerekhalálhoz. A törzs tagjai valószínűleg gyerekeik elvesztése felett érzett fájdalmaikat próbálták meg egy rituális szertartás révén enyhíteni – ez lehet az oka annak, hogy az első múmiák elsősorban gyerekmúmiák voltak.

Primitív törzs fejlett mumifikálási eljárással

Később aztán a gyerekeken „kipróbált” módszert minden halottnál alkalmazták és egészen Kr.e. 2000-ig bezárólag, ha nem is mindenkit, de igen sok tagját a Chinchorro törzsnek mumifikálták. A demokratikus eljárás már önmagában is meglepő, és bár az arzénos víz okozta gyerekhalandóság valóban magyarázatul szolgálhat arra, hogy a világ jelenleg ismert legkorábbi múmiái miért is gyerekmúmiák, egy nem kevésbé izgalmas kérdés továbbra is nyitva maradt. Nevezetesen az, hogyan lehet, hogy egy vadászatból és leginkább halászatból élő törzs a mumifikálás igen bonyolult eljárását szinte a kezdetektől fogva igen magas szinten művelte?

A régészeti leletek tanúsága szerint ugyanis a Chinchorro törzs nem tartott háziállatokat, nem ismerte az agyagedényeket és a fémszerszámokat, nem termelt növényeket, tagjai elsősorban halászatból éltek. A sivatag peremvidékét átszelő kis patakok úgy tűnik gazdag forrásul szolgálhattak, mivel kutatók szerint táplálékuk kilencven százalékát a halak tették ki. Maga a törzs ugyanakkor rejtélyes módon mégsem a víz közelében telepedett le, hanem az embertelen körülményeket „biztosító” sivatag belső részeiben.

Fekete és vörös múmiák

Az évezredek folyamán ráadásul egyre kifinomultabb módszereket alkalmaztak a mumifikálásnál. Az első időszakban jellemző módon ténylegesen darabjaira szedték a halottat, megtisztították a belső részektől, majd újból „összerakták”. Gyakran még a bőrtől is megfosztották a holttestet, hogy aztán agyaggal bekenve és kiszárítva konzerválják. Ezt követően csavarták lepelbe, végül pedig még vastag hamuréteggel és barnakővel is bekenték. Ez utóbbiaknak köszönhető, hogy a Kr.e 5000 és 3000 közötti időszakból származó múmák java része fekete.

Kr.e. 2500 és 2000 között aztán megváltozott a mumifikálási eljárás: immár nem szedték darabjaira a holttestet, inkább felvágták, hogy a belső részeket eltávolítsák, és nem volt jellemző a bőrréteg eltávolítása sem. A múmia teste ekkor már nem fekete, hanem vörösre festett, innen az elnevezése is: vörös múmia. Amilyen rejtélyes módon tűntek fel 8000 évvel ezelőtt a Chinchorro törzs múmiái, legalább ugyanolyan rejtély, hogy miért is hagytak fel a gyakorlattal Kr.e. 2000 körül. Magyarázat egyelőre erre sincsen, csak annyi biztos, hogy a törzs tagjai jó 4000 évvel ezelőtt egyszer csak minden további konzerválási eljárás nélkül kezdték eltemetni halottaikat.

Az Atacama-sivatag Nemrégiben a Chile északi részén, a tengerparttal párhuzamosan meghúzódó sivatagban a NASA által a Marson is használt különleges gépek révén próbálták felfedezni az élet jelét, a kutatás azonban bizonyos értelemben sikertelen volt: a sivatag ugyanis olyannyira száraz, hogy semmilyen életjelre nem bukkantak. A klimatológusok által csak abszolút sivatagnak nevezett Atacama-sivatagban egyáltalán nem esik az eső. A sivatagot az óceán felől és a szárazföld felől is magas hegyek zárják körbe, ezeken a hegyeken pedig a felhők nem tudnak átkelni. Az emberlakta területek néhány oázisra és tengerpart közeli településre koncentrálódnak. Ami nem kedvez az életnek, az azonban előnyös lehet a halottaknak: a nedvességmentes körülmények ugyanis megakadályozzák, hogy a holttestek elbomoljanak. A sivatagi szárazság kifejezetten jó konzerválónak számított, így a Chinchorro-csodának tulajdonképpen a természet is része.