Hogy képzelték a szovjetek a harmadik világháborút?

A kutatók azzal már eddig is tisztában voltak, hogy egy esetleges hidegháborús konfliktus minden bizonnyal Lengyelország területén robbant volna ki: a NATO rakétái leghatékonyabban ezt a területet voltak képesek befogni, és a Szovjetunió sem tudta volna korábban feltartóztatni az esetlegesen előrenyomuló NATO erőket. Persze a történet mindig úgy kezdődik, hogy „mi csak visszaütöttünk”. Az eddig nyilvánosságra hozott haditervek szerint mind a NATO, mind a Varsói Szerződés hadvezetése azzal számolt, hogy az első agresszív lépést az ellenség teszi meg.

Az újonnan megválasztott lengyel kormány által most nyilvánosságra hozott elképzelések is ezt tükrözik: a szovjetek alapvetően egy olyan válaszcsapás különböző módozataira készültek fel, amelyben már csak Lengyelország Visztula-menti részének megsemmisülése után rendelték volna el csak a viszontbombázást. A lengyel védelmi miniszter, Radek Sikorski által bemutatott térképvázlat ugyan valóban csak vázlatnak tűnik, ám hitelességéhez mégsem férhet kétség.

Kis gombafelhők és nagy gombafelhők

A részletes katonai tervet egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de a mostani térképvázlatból is jól látszik, hogy egy esetleges konfliktus esetén Európa középső része gyakorlatilag a földdel vált volna egyenlővé. A szovjetek elképzelése szerint ugyanis a NATO által a Visztula mentén ledobott atombombákat követően a szovjetek első lépésben nyugat-német nagyvárosokat (Hamburg, Frankfurt, Stuttgart, München, Köln), Stassbourgot valamint a Németalföld városait, a NATO főhadiszállását bombázták volna – természetesen atombombával.

A térképen jól látható volt a The Daily Telegraph című brit napilap beszámolója szerint, hogy a két fél atombombái nem azonos kategóriába estek: míg a NATO-bombák gombafelhői viszonylagos pontossággal fedték le a célpontokat, addig a Varsói Szerződés atombombái jóval nagyobb gombafelhőkkel voltak ábrázolva. A lengyel védelmi miniszter arra hívta fel a figyelmet a sajtótájékoztatón, hogy a szovjetek tisztában lehettek bombáik pontatlanságával, így inkább nagyobb területet kívántak lefedni a biztos siker érdekében.

Felvilágosítanak

Az 1980-as években Angliába emigrált Sikorski, aki később oxfordi diplomával a zsebében a washingtoni American Enterprise Institute-nál helyezkedett el, emocionális sajtótájékoztatóján kifejtette: azért kell nyilvánosságra hozni ezeket a dokumentumokat, hogy végre ténylegesen szembenézhessünk a szovjetek kegyetlenségével.

„Azt gondolom, hogy történelmünk megértéséhez elengedhetetlenül szükséges ezen dokumentumok nyilvánosságra hozatala” – nyilatkozta Sikorski az International Herald Tribune című angol nyelvű napilapnak. Egy esetleges konfliktus során a Szovjetunió hagyta volna veszni Lengyelországot, miközben a hivatalos szovjet politika erős szövetségesnek mutatta a két országot. Sikorski szerint a közvélemény felvilágosítása abból a szempontból is fontos, hogy végre leszámoljunk egy mítosszal, miszerint a béketábor valóban csak a békét akarta.

A The New York Sun című amerikai napilap eközben a neves történész, Eric Hobsbawn véleményét idézi, aki több könyvében is kifejtette, hogy a hetvenes évek végén érthetetlen és megalapozatlan hisztéria fogta el Washingtont és Brüsszelt, mivel attól tartottak, hogy egy konfliktus kirobbanása esetén a szovjetek képesek lennének az atomfegyver bevetésére is. Az eddig megismert NATO-dokumentumokból kiderül az is, hogy Brüsszelben kezdetben egy konfliktus kirobbanása esetén elhúzódó konvencionális háborúval számoltak.

Lengyel-orosz nem jó barát

A most nyilvánosságra hozott dokumentumokon túl a lengyel kormánynak szándékában áll további titkos dokumentumokat is deklasszifikálni. A közeljövőben így nyilvános lehet az a terv is, amelyet Prága 1968-es megszállása előtt készítettek, de a Varsói Szerződés egyéb kényes dokumentumai is napvilágra kerülhetnek. A „kitárulkozásnak” természetesen Oroszország nem örül különösképpen, bár egyesek szerint a lengyel-orosz diplomáciai viszony amúgy is a mélyponton áll.

Három évvel ezelőtt egyébként egy olyan dokumentum már előkerült, mely a Magyar Néphadsereg stratégiai tervét tartalmazta egy agresszióra válaszként adott atomcsapás formájában. A terv szerint az előrenyomuló NATO csapatokat a Varsói Szerződés csapatai megállítják, sőt ellentámadásba lendülnek és Bécset atombombák segítségével a földdel tették volna egyenlővé. Ezt követően további nyugat-európai városok következtek volna, elsősorban olyanok, ahol NATO támaszpontok voltak (Verona, Vicenza).