A náci orvosok rémtettei
1946. december 9-én Nürnbergben az amerikai katonai bíróság előtt 23 vádlott ellen megkezdődött az ún. orvosper. Az orvosi bűncselekményekkel vádolták meg többek között Waldemar Hovent, a buchenwaldi koncentrációs tábor orvosát, valamint Karl Brandtot, Hitler orvosát és egyben az eutanázia program lelkes hírdetőjét.
Hitler egyik leghőbb vágya volt a tökéletes német faj megteremtése. A hibátlan, egészséges árja „gyártásához” azonban rengeteg orvosi kísérlet szükségeltetett, melyhez a Führernek sikerült megnyernie a legkiválóbb német orvosokat, egészségügyi szakemberek. Az emberkísérletek lebonyolítása nem ütközött különösebb technikai akadályba, hiszen a koncentrációs táborok foglyai „alapanyagul” szolgáltak az orvosi kutatásokhoz. Az orvostudomány céljait szolgáló embertelen kínzások folytak többek között Dachauban, Buchenwaldban és Ravensbrückben is.
A dachaui táborban Siegfrid Ruff, Georg August Weltz és Hans-Wolfgang Romberg arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi történik a több ezer méter magasból hideg vízbe zuhanó pilótákkal. A kísérletek során a szenvedő alanyokat jéghideg vízbe dobták, miközben dokumentálták a szervezet reakcióit.
A buchenwaldi lágerben Erwin-Ding Schuler doktor azt vizsgálta, hogy a 392 „önkéntes” szervezete hogyan reagál a tífusz ellen beadott oltóanyagra.
A ravensbrücki táborban fiatal, csinos lengyel nőket választottak ki a kísérletekhez, akiket csont transzplantációnak, valamint olyan operációknak vetettek alá, melyek során szándékosan elfertőzték a sebeket. Az orvosok az emberi szervezet és a tűrőképesség határait tesztelték a kísérletekben.
Emberiség ellen elkövetett bűn vádjával a háború után a nemzetközi bíróságok nemcsak politikusokat, katonai vezetőket, hanem orvosokat is a vádlottak padjára állítottak. Az orvosper 1946. december 9-én Nürnbergben, az amerikai katonai bíróság előtt kezdődött meg. A vádlottak padján 23, a haláltáborokban, a kutatóközpontokban, laboratóriumokban tevékenykedő orvos állt. Az 1947. augusztus 20-ig tartó perben – a három nem orvosi végzettségű bűnös mellett – Karl Brandtot, Hitler orvosát, Karl Gebhardtot, Himmler orvosát, Waldemar Hovent, a buchenwaldi tábor vezetőorvosát és Joachim Mrugowsky-t, a Waffen-SS Higéniai Intézetének igazgatóját halálra ítélték. A többiek börtönbüntetést kaptak, illetve néhányan a tárgyalás befejeztével szabadon távozhattak.
A náci orvosok által elkövetett rémtetteket Alexander Mitscherlich német pszichológus gyűjtötte először össze, könyvét a mai napig a terület egyik legfontosabb forrásaként tartják számon.
A téma még mindig nagyon kényesen érinti a német társadalmat, részben ezzel magyarázható, hogy 1999-ben a Szövetségi Orvosi Kamara elzárkózott a nürnbergi orvosperről szóló könyv kiadásának finanszírozásától. Magánadományoknak köszönhetően azonban 2001-ben mégiscsak megjelent Angelika Ebbinghaus és Klaus Dörner könyve, „Megsemmisítés és gyógyítás” címmel.