Az ígéretesnek tűnő házasság

Hunyadi Mátyás először a cseh király lányát, Podjebrád Katalint vette feleségül. Neje azonban 1464-ben gyermekszülés közben meghalt, így a király özvegységre jutott. Mátyás hosszú éveken át hiába igyekezett magának új feleséget találni, az európai uralkodóházak sorra elutasították kérését. Végül I. Ferdinánd nápolyi uralkodónál sikerrel járt, amikor megkérte Beatrix nevű leánya kezét.

1476. december 22-én Budán került sor Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix házasságkötési ceremóniája. Az ünnepélyes szertartás után egy héten át tartó dínomdánom vette kezdetét. Egy korabeli írnok a következőképpen számolt be a roppant fényűzésről: „…A királyi teremben tartották a lakomát. A falakat arannyal átszőtt posztó borította…A király cobollyal prémezett atlaszruhát, a királyné pedig szintén cobollyal díszített, arannyal átszőtt vörös ruhát viselt…560 aranyozott ezüstserleg…négy részre osztott kétakós ezüsthordó, melyben négyféle italt tartottak…”

A fényes ünnepnapok után azonban jöttek az egyszerű hétköznapok, melyek nem mindig voltak zökkenőmentesek. Az új feleséggel ugyanis életmódbeli változások is jártak. Beatrix, aki finom környezetből érkezett, szinte sokkolódott az etikett semmibevételén. Az emberek közti közvetlen érintkezést, a gyakran közös tálból való étkezést, a villa használatának hiányát a királyné visszataszítónak találta.

A királyné fokozatosan megváltoztatta a palotai szokásokat. A királytól 14 évvel fiatalabb Beatrix ugyan hatalommal nem rendelkezett, de volt tekintélye, amit akkor is sikerült megőriznie, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy meddősége miatt 10 évnyi próbálkozás és mindenféle orvosi beavatkozást követően sem születhet gyermeke.

A kortársak szerint Beatrixot csak a hatalom érdekelte, így nem meglepő, hogy Mátyás halála után képes volt elvetetni magát I. Ulászlóval. Az új királynak, aki kényszer hatására nősült, mintegy 10 évébe tellett, míg megszabadult meddő asszonyától. Miután a pápa kimondta a válást, Beatrix hazatért hazájába.