Wilhelm Bauer, az első modern tengeralattjáró építője

1822. december 23-án született Wilhelm Bauer, az első modern tengeralattjáró építője. Ám mielőtt a tengeralattjárót tengeralattjárónak nevezték volna, hívták merülőnaszádnak, víz alatt járónak, víz alá merülőnek, partvédőnek és búvárhajónak is.
A 19. század második felében egy új fegyvernem jelent meg: a tengeralattjáró. Sokáig nem volt ismert ez a modern fogalom, ezért a leggyakrabban merülőnaszádnak, víz alatt járónak, víz alá merülőnek, partvédőnek vagy búvárhajónak nevezték.
1822. december 23-án született Wilhelm Bauer, az első modern tengeralattjáró építője. A német tüzér olyan víz alatt közlekedő járműről álmodozott, amely hatékony a parti területek védelmében. A Tüzes merülő névre keresztelt tengeralattjárója azonban próbaútján elsüllyedt és csak nagy nehézségek árán tudták kiemelni. A búvárhajó jelenleg a drezdai Hadtörténeti Múzeumban tekinthető meg.
Természetesen, ahogyan a technikatörténetben gyakran előfordul, egy időben többen is dolgoztak az új víz alatti járművön. A német Bauerrel párhuzamosan az amerikai Horace Hunley százados is tengeralattjárót tervezett. A David elnevezésű, emberi erővel közlekedő búvárhajót 1863-ban próbálták ki először. A tesztút során sajnos egy másik hajó úgy felverte a vizet, hogy a hullámok betörtek a fedélzeti nyíláson és a David elsüllyedt. A tengeralattjáróban annyi ember lelte halálát, hogy később “Vándorló koporsóként” emlegették.
A tengeralattjáró első katonai bevetésére az amerikai polgárháborúban került sor. A déliek ennek segítségével akartak néhány északi hajót felrobbantani. Az akció ugyan sikerült, de a detonáció magával rántotta a tengeralattjárót is legénységével együtt.
Az áttörést a franciák Gymnote nevezetű tengeralattjárója hozta meg 1888-ban. Dupuy de Lome, a francia haditengerészet műszaki hivatalának igazgatója és Gustave Zédé által tervezett 17 méter hosszú 31 tonna vízkiszorítású tengeralattjárót 55 lóerős villanymotor hajtotta. Néhány évvel később pedig már be is mutatták a Gymnote fejlettebb változatát: a 270 tonna vízkiszorítású, 48 méter hosszú, 5 mérföldes sebességgel haladó, 30 mérföldes hatósugarú búvárhajót.
Ezt követően a tengeralattjáró-fejlesztések rendkívül felgyorsultak. Az amerikaiak, a franciák, az oroszok, az angolok és a németek is óriási pénzösszegeket költöttek az újabb típusok megépítésére.