Befejeződött a sydney-i klímatanácskozás
Az USA kezdeményezésére, a világ hat legnagyobb szennyező országa konferenciát tartott a héten Sydneyben a tiszta technológia fejlesztéséről. A kritikusok szerint pénzügyi ösztönzők nélkül a technológiai fejlesztés nem sokat ér.
Tegnap fejeződött be a hat nemzet miniszteri küldötteiből és mintegy négyszáz, elsősorban energetikai és acélipari vállalat képviselőiből álló klímaügyi tanácskozás (Asia-Pacific Partnership on Clean Development and Climate) Sydneyben. A hat ország (Ausztrália, Kína, India, Dél-Korea, Japán, Egyesült Államok) közötti együttműködést már júniusban aláírták, de csak most került sor először miniszteri találkozóra.
A konferencia célja, hogy segítse a tiszta technológia áramlását a fejlett és a fejlődő országok között. A részvevők szerint pusztán a technológia fejlesztésével megoldható az emisszió csökkentése, nincs szükség a Kiotói Egyezményben foglaltak betartására. A tagállamok hangsúlyozzák, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a gazdasági növekedés és az energiabiztonság mellett kell elérni.
A részvevő hat állam a világ legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátói közé tartozik, ezek között is USA és Kína vezeti a ranglistát. Ugyanakkor, mint ismeretes az USA és Ausztrália elzárkóznak a Kiotói Egyezménytől, arra hivatkozva, hogy az visszavetné gazdasági fejlődésüket. Ian Macfarlane, Ausztrália ipari minisztere a nemzetközi hírügynökségeknek elmondta, hogy mivel az ipar a legfőbb környezetszennyező, neki kell megoldást is nyújtania (a kormányokkal együttműködve), az új technológiák kifejlesztésében.
A kritikusok szerint a jelenlegi találkozó célja tulajdonképpen a Kiotói Egyezményben foglaltak további egyöntetű elutasítása, ugyanakkor fenn áll a veszélye annak, hogy ez a lépés esetleg más országokat is eltávolíthat a Kiotói Egyezménytől.
Sokan megkérdőjelezik, hogy egyéb intézkedések bevezetése nélkül a vállalatok és a kormányok alkalmaznák-e az új, tiszta technológiákat, amennyiben azok költségesebbek a jelenleg használatban lévőknél. A tagállamok nem tűztek ki konkrét célokat, ütemtervet és olyan pénzügyi ösztönzők bevezetését, amely segítené a részvevők hathatós szén-dioxid kibocsátás csökkentését, mint például az EU tagállamai között életbe lépett emisszió kereskedelemben léteznek.