Hollandiában véget ér a tulipánláz

A tulipánt Európa a 16. század második felében azután ismerte meg, miután Konstantinápolyból néhány hagyma eljutott Bécsbe. A kor leghíresebb botanikusa, Carolus Clusius a bécsi császári botanikai kert vezetőjeként foglalkozott először a tulipánokkal egy nagyszabású terv keretén belül: kereken 1500 hagymát ültetettek el.

1593-ban Clusius Hollandiába költözött, és ezt az országot is megismertette a tulipánnal. A virág hamarosan óriási népszerűségnek örvendett a polgárok körében, és gyorsan a gazdagság szimbólumává vált. A felsőbb körökből származó hölgyek kivételes társadalmi eseményeken ékszer helyett tulipánt hordtak a hajukban vagy a ruhájukon.

Hollandiában a tulipán iránti kereslet olyannyira megnövekedett, hogy a növény ára az egekig szökött, a hagymája egyike volt a leggyakrabban lopott áruknak. A virágok adásvétele, annak ellenére, hogy nagy értékű ritkaságokról volt szó, kocsmákban és a fogadókban zajlott.

Az 1630-as években szó szerint tulipánláz bontakozott ki. Gigantikus árrobbanás következett be: 1634 és 1637 között a tulipánhagyma ára megötvenszereződött. A feljegyzések szerint Amszterdamban egy teljes házat adtak három tulipánhagymáért cserébe. A legdrágább tulipánfajta egyetlenegy hagymája 10 ezer guldenbe került.

1637. február 7-én azonban véget ért a tulipánőrület, elfogyott a fizetőképes kereslet. A tulipánbrókerek mintegy 95 százalékos árcsökkenést voltak kénytelenek egy nap alatt elkönyvelni. Aki tulipánhagymába ölte egész vagyonát, egy nap alatt mindenét elvesztette. Még ez év április 27-én a holland vezetés elrendelte a tulipánkereskedelem rendszabályozását. Ezt követően a virág az általános fogyasztási cikkek közé tartozott.