Átadták a magyar falut Srí Lankán
Magyarországtól hétezer kilométernyire, az India-óceán könnycsepp formájú szigetén, Srí Lankán átadták a magyar falut, szingalézül: a Hungamát. A névadással is kifejezi a helyi közösség a magyarok önzetlen segítségnyújtásáért érzett háláját, ahogyan az a falu határán felállított emléktáblán is olvasható.
A régióban több más ország is épít hasonló lakótelepet, de a Hungama az első, amelyet felavattak a szökőár pusztítása óta. A Magyar-Srí Lanka-i Baráti Társaság röviddel a 2004. december 26-i természeti csapás után kezdett neki az adománygyűjtésnek a civil társadalom körében.
Az önkormányzatok, egyes vállalatok és egyének mintegy 70 millió forintot adtak össze, ebből épült fel a csaknem kész állapotban lévő 100 házas magyar falu fél év alatt.
Ez az első nagyobb szabású projekt, amely magyar segítségből valósult meg az országban. Az átadási ünnepségen a Srí Lanka-i kormány két minisztere és egy kormánymegbízott is megjelent, Magyarországot az indiai nagykövetség első beosztottja, Pethő Gyula képviselte.
A civilek nevében Szabó Gábor, a Fejér megyei képviselőház elnöke adta át a lakótelepet, megnyitó beszédében példaértékűnek nevezte a szolidaritásnak azt a magas fokát, amelyet a magyar társadalom tanúsított az áldozatok iránt a cunami után.
Az eddigi legnagyobb szabású, Srí Lankán kívül Indonéziát is érintő magyar segélyakcióban a Magyar Máltai, a Magyar Ökumenikus és a Magyar Baptista Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt, a Caritas és a Magyar-Srí Lanka-i Baráti Társaság vett részt. Összesen mintegy 1, 5 milliárd forintot mozgósítottak, ebből a pénzből építenek lakóházakat, közösségi létesítményeket, árvaházakat.
A Hungama felépítéséhez az érdiek 2 millió, a százhalombattaiak 1, székesfehérváriak 6, 5, a Dabason és környékén lakók 13, 5, a Fehér megyeiek 2, a kőbányaiak 16 millió forinttal járultak hozzá. Hungama a Srí Lanka déli részén, a cunami által szinte teljesen letarolt Hanbantote városka egyik negyedeként épült meg. A szűkebb körzetben mintegy 8 ezren haltak meg a szökőár pusztításában. Csak a piactéren 1500-an lelték a halálukat, amikor a 15 méter magasra csapott hullámok elérték a partot.
Országszerte 80 ezer ház vált a földdel egyenlővé, 800 ezer maradt fedél nélkül, a halottak száma pedig elérte a 31 ezret. A colombói kormány 50 ezer ház újjáépítését határozta el: ebből eddig csak 15 ezer készült el. A magyar falut az őserdőből kiszakított, a kormány által felajánlott telken építették fel helyi munkaerőt használva. Az olcsó munkaerőre támaszkodva – a kőművesek nagyjából ezer forintnyi, a napszámosok hétszáz forintnyi bérért dolgoztak – tudták elérni azt, hogy egy-egy ház 700 ezer forintból felépülhessen.
A házaknak ugyanakkor meg kellett felelnie a kormányzat méret- és minőségi elvárásainak, és ha azok messze el is maradnak a Magyarországon megszokott építkezési színvonaltól, a cunami után szükséglakásokba, sátorokba kényszerülő emberek igényeit azonban kielégítik. A falut a kormány rendeletének megfelelően a veszélyzónán kívül, a parttól több száz méterre távol alakították ki.