Bemutatják a görög-római kor legrégebbi térképvázlatát

Claudio Gallazzi, a milánói egyetem professzora a Discovery News internetes portálnak nyilatkozva elmondta: a most befejeződött rekonstrukció új távlatokat nyithat az ókorkutatók számára, mivel legalább részben tanulmányozható válik egy eddig elveszettnek hitt nagyszerű munka, Ephesos-i Artemidorus „Ta geographumena” (Geográfia) című munkája.

Sokak számára ugyan meglepő lehet, hogy egy kis papírdarab, ami ráadásul csak részleteit tartalmazza egy nagyobb műnek, vajon miként rejthet annyi titkot, hogy azzal akár forradalmasítani is lehetne az ókorkutatást, Gallizzi szerint azonban egyszerű a válasz: a papiruszt különböző időkben, különböző helyeken és különféle célokra használták, márpedig ha visszafejtjük a papiruszra lerakódott rétegeket, akkor nem is csak egy, hanem több korszak értékes írásait és rajzait rekonstruálhatjuk.

Legkorábbi térképvázlat az antik időkből

A 2, 5 méter hosszú és 13 cm széles papiruszt hozzávetőleg 50 kisebb darabból rekonstruálták. Három rétegből áll: az eredeti használója egy egyiptomi írnok lehetett, aki Artemidorus Geográfia című könyvét másolta a papiruszra, ezt követően egy görög művészeti akadémia diákjai használták, végül pedig visszatért Egyiptomba, ahol a mumifikálási eljáráshoz szükséges alapanyagként használták fel.

Az első és sokak számára legértékesebb réteg rekonstruálása jelentette természetesen a legnagyobb kihívást, ám egyben ez a legnagyobb hozadéka is a rekonstrukciós munkának. Ephesos-i Artemidorus ugyanis közismerten egyik legtöbbször hivatkozott forrása Strabon-nak, az utókor által leginkább ismert antik földrajztudósnak. Artemidorus összesen 11 könyvet írt a mediterrán térség földrajzi viszonyairól, melyeket utazásaira és elődeire támaszkodva állított össze.

A most helyreállított rész az Ibériai félsziget leírásával foglalkozik, és Geográfia című könyvének legnagyobb rekonstruált darabja. Gallazzi szerint a problémák ott kezdődtek, amikor az alexandriai másolóműhelyből kikerült a könyv ezen darabja. Az írnokok ugyanis szándékosan kihagytak helyeket, melyekre később egy-egy festőtelepen különféle térképeket rajzoltak volna. Úgy tűnik, hogy a megtalált és összerakott darabbal is valami hasonló történhetett, csakhogy a festő az Ibériai-félsziget egészét ábrázoló térkép helyett mindössze a félsziget délnyugati provinciájának rajzát másolta be.

Hibás rajz, vázlatok és múmiák

A hibát minden bizonnyal még a munka befejezése előtt észrevehette a festő, állítja Gallazzi, így sorsára hagyta az értékes másolatot. Érdekes módon azonban a papiruszt nem égették el és nem használták fel cellulózként újabb papiruszok előállítására, hanem kétezer éves vándorútra „indult”.

Előbb egy görög festőműhely diákjai hasznosították a még fehéren maradt felületeket: különféle mitikus és létező állatok vázlataival rajzolták tele, hogy aztán később immáron emberi fejek, kezek és arcok vázlatai lepjék be a papiruszt.

Gallazzi szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a festőműhely katalógusként használta a papiruszt, hogy megrendelőiknek be tudják mutatni terveiket és vázlataikat. Mindenesetre a papirusz valamikor a Kr.u. 1. század végén, amikor már tényleg nem volt rajta fehér felület, és immáron elvesztette funkcióját, visszakerült Egyiptomba, hogy mumifikáláshoz szükséges alapanyag legyen belőle. Közel 1800 évet töltött így az értékes írás viszonylag jó körülmények között, amikor az 1900-as évek elején régészek találtak rá.

Komoly nehézségek a helyreállítás során

Ekkor egy egyiptomi gyűjtő kezébe került Artemidorus papirusza, hogy ötven év múlva egy német gyűjtő, 2004-ben pedig közel három és fél millió dollárért egy olasz alapítvány vásárolja meg. Az alapítványnak aztán jelentősebb összeg ráfordítása révén sikerült rekonstruáltatnia a papiruszt, amelyet a téli olimpia idején a nagyközönség is megcsodálhat Torinóban.

A helyreállítás során egyébként különleges lézer és infratechnológiát alkalmaztak, hogy nagyfelbontású képeket kapjanak a papirusz mélyrétegeiről. És bár kisebb-nagyobb részletek továbbra is hiányoznak a papiruszból, egy szerencsés véletlennek köszönhetően a hiányzó részeket is rekonstruálni tudták: a festőműhelyben ugyanis több helyütt véletlenül leöntötték tintával a papiruszt, amely aztán úgy itatta át a feltekert rétegeket, hogy a rajzok megfelelő nyomatát „másolta” a papirusz más helyeire. Szerencsére ily módon több példány is készült a térképből ugyanarra a papiruszra.

Kapcsolódó cikkünk: