Drezda, az égő katlan

1945. február 13-án este a szövetségesek megkezdték Drezda bombázását. A 244 brit bombázó 15 perces akciójának eredményeképpen Drezda óvárosának háromnegyede lángokba borult.
Hitler 1944 őszén hiába kezdte meg döntő offenzíváját a nyugati fronton, rövid időn belül kiderült, hogy a szövetségesek már behozhatatlan előnyre tettek szert, ráadásul már a német városokat és azok civil lakosságát vették célba.
A világháború utolsó esztendejében a szövetségesek számtalan német várost tettek a földdel egyenlővé. Ezek közé tartozott az Elba mentén fekvő Drezda is. 1945-ig a várost szinte semmilyen jelentősebb támadás nem érte, stratégiailag kulcsfontosságú katonai létesítménye nem volt. 1945. február 13-án azonban az élet Drezdában pokollá változott.
Az angol „Bomber Command” főparancsnoka, Arthur Harris az esti órákban parancsot adott a város bombázására. 21 óra 45 perckor a város légiriadó szirénái felbőgtek, és légvédelmi bunkerek híján az emberek a házak pincéjébe vonultak. A 244 brit bombázó 15 perces akciójának eredményeképpen Drezda óvárosának háromnegyede lángokba borult. Meg se kezdődhetett a tűzoltás, máris jött az újabb támadás: 529 brit gép 1500 tonna bombát dobott le a városra.
Drezda égő katlanná változott. A bombázás három napig tartott: az angol és az amerikai gépek felváltva pusztították a barokk várost. A lakóházakon túl a pályaudvarok, a kórházak és olyan a műemléképületek, mint a Frauenkirche, a Zwinger, a Semperoper vagy a Sophiekirche is megrongálódott.
Miután az ellenséges légitámadás véget ért, a halottakat nyilvános helyekre gyűjtötték össze, hogy az életben maradottak könnyebben tudják azonosítani őket. Az azonosítást azonban nehezítette, hogy nagyon sok áldozat a felismerhetetlenségig szétroncsolódott. A városi vezetés utasítására – tartva a járványtól – a piactéren és a tolkewitzi krematóriumban több ezer holttestet égettek el. A város egy részét „halott területté” nyilvánították. A mai napig nincsen pontos adat az áldozatok számáról, a történészek többsége 30-40 ezerre teszi.
Mára a várost szinte teljesen helyreállították, az óvárosban azonban helyenként még fellelhetjük a második világháborús pusztítás nyomait. A drezdai hadtörténeti múzeumban a szőnyegbombázásról és az azt követő káoszról eredeti filmfelvételeket tekinthetnek meg odalátogatók.