Svédország 2020-ban már nem használ kőolajat
Bár olajfelhasználása már most is csak összes energiaigényének alig több mint egyharmadát teszi ki, a svéd kormány nagyratörő célt tűzött ki az ország elé: 2020-ra Svédországnak teljes mértékben függetlenednie kell az olajimporttól. A kieső nyersanyagot nem atomerőművek révén, hanem megújuló energiaforrásokkal kívánják pótolni.
A jövő zenéje, bár az egyre közelebbi jövőé – hallható egyre gyakrabban. Most azonban úgy tűnik, hogy az igen közeli jövőben lesz egy ország, amelyet a hetvenes években egyszer már komolyan megviselt az olajválság, de amely – úgy tűnik – immár nem kívánja megvárni a következő olajválságot. Svédország kormánya egy múlt heti határozatában kimondta: 2020-ra az ország energiaigényének nulla százaléka fedezhető kőolajból.
A grandiózus cél igazából érthető, az újdonságot egyedül a céldátum viszonylagos közelsége jelenti: alig tizenöt év múlva, Svédország nem függ a világ kőolajtermelésétől. Legalábbis ez a cél, de úgy tűnik, hogy Svédországnak jó esélye van a megvalósításra. Ráadásul az amerikai elnök minapi nyilatkozatával ellentétben, melyben az amerikai kőolajimport 15 százalékos csökkentéséről és a kieső nyersanyag atomenergiával való pótlásáról beszélt Bush, az északi ország vezetése egyértelműen megújuló energiaforrásokkal kívánja pótolni a kőolajimportot.
Másfajta olajbizottság
A The Guardian című brit napilap tudósítása szerint a svéd kormány egy olajbizottságot kíván létrehozni, melybe meghívná a politikai élet szereplőit, tudósokat és mezőgazdákat, valamint az autó- és az energiaipar képviselőit. A bizottság feladata lesz kidolgozni azt a stratégiát, amely révén Svédország megszabadulhat olajfüggőségétől. A legnehezebb dolga egyértelműen a közlekedés terén lesz a bizottságnak, hiszen a skandináv ország közlekedésének java része még mindig kőolaj alapú üzemanyaggal működik.
Kisebb problémát jelent a házak és lakások fűtése, bár hazánkkal ellentétben, Svédországban viszonylag sokan használnak még olyan fűtésrendszert, amelyhez kőolaj szükséges. Elektromos áramigényének szinte teljes egészét ugyanakkor atom- és vízerőművei révén fedezi Svédország, így összes energiaigényének 34 százalékát teszi ki mindössze a kőolajalapú energia. 1977-ben ez az arány még 77 százalék volt, ami jól jelzi, hogy az északi ország milyen sokat tanult a hetvenes évek olajválságából.
„Nem” az atomra is
Érdekes módon azonban a svéd kormány nem az atomerőművekhez kíván nyúlni: egy 1980-ban megtartott népszavazáson ugyanis a svédek három alternatíva közül (mindegyik az atomenergiából való kiszállásról szólt) azt választották, hogy a meglévő és éppen akkor épülő atomerőművek élettartamának lejártát követően az atomenergia termeléséről is lemondanak. A svéd kormány így mindenféleképpen lépéskényszerbe került, miután tavaly a meglévő tíz atomerőműből immáron kettőt be is zártak. A bezárt erőműveket üzemeltető cégek egyébként Európa legnagyobb szélerőmű-parkját akarja felépíteni, amely képes lehet a kieső energia pótlására.
Érdekesség, hogy a svéd jóléti társadalom (arányosan tekintve) a világ villamosenergia-fogyasztóinak egyik legnagyobbika, a skandináv piacot pedig amúgy is az elektromos áram hiánya „kínozza”. Érdekes módon ugyanakkor a szomszédos Finnország egészen más utat jár: távoli rokonaink 2009-re kívánják felépíteni ötödik atomerőművüket, de továbbiak üzembe állítása is tervbe van véve.
A svédek a kieső üzemanyagot elsősorban bioüzemanyag előállítása révén pótolnák. Ehhez azonban nemcsak mezőgazdasági területeket használnának fel, hanem egyben az erdőgazdálkodást is bevonnák a probléma megoldásába. A víz- és szélerőművek kiépítésén túl a nagy autóipari konszernek (Volvo, Saab) arra tesznek majd kíséretet a kormány reményei szerint, hogy autóikat átállítsák etanol alapú motorokra. A hőellátás egy részét viszont természetes forrásokból kívánják megoldani: a geotermikus energia nyújthatja a svéd kormány szerint az egyik kiutat.
Összehasonlításképpen
A svédek célkitűzése egyébként az ilyen szempontból legelőrehaladottabb célkitűzésekkel való összehasonlításkor mutatkozik igazán jelentősnek: Izland legkorábban 2050-re tervezi, hogy a szigeten használt összes autó, közlekedési eszköz és hajó hidrogén meghajtású lesz, és elektromos áramellátását is megújuló energiaforrásokból nyeri.
Brazília öt év múlva kívánja a tömegközlekedéséhez szükséges üzemanyag nyolcvan százalékát cukornádból kinyert etanollal fedezni, a britek pedig, akik egyébként több szakértő vélemény szerint is a legjobb adottságokkal rendelkeznének szélerőművek, valamint ár-apályerőművek felépítéséhez, 2012-re mindössze alig 12 százaléknyi megújuló energia termelését tűzték ki célul. Svédország ezzel szemben már 2003-ban energiaigényének több mint 26 százalékát fedezte megújuló energiaforrásokból, miközben az EU-átlag alig haladja meg a 6 százalékot.