Grönland autonóm szigetté válása

A Kr.e. 3000 óta ember által lakott Grönland szigete a 19. századtól felértékelődött az európaiak szemében. A szigetet övező vizeken a dán, norvég, német és holland bálnavadászok jelenléte mindennapossá vált.

Az 1814-es kieli béke értelmében Grönland Dániához került, de ezt a norvégok hosszú évtizedeken át nem voltak hajlandóak elfogadni. Norvégia egészen 1933-ig bízott benne, hogy a szigetet megszerezheti.

Grönland nagy jelentőséggel bírt a második világháború alatt és az azt követő hidegháborús időszakban is. Az amerikaiak a németekkel szemben transzatlanti támaszpontot hoztak itt létre, majd az 1951-ben megkötött amerikai-dán védelmi szerződés értelmében légvédelmi támaszpontot építettek ki a szovjetekkel szemben. Tengeren keresztül ugyan nem volt kifejezetten közel a Szovjetunió, de egy esetleges szovjet veszély esetén rakétákkal könnyen el lehetett érni a szocialista országot.

A Dánia integrált részét képező Grönland 1979. február 16-án autonómiát kapott, és saját parlamentet állíthatott fel. A grönlandi országgyűlést, a kormányt és annak miniszterelnökét négy évenként választják. A dán parlamentben ketten képviselik a szigetlakók érdekeit. A grönlandi belügyeket a parlament és a kormány saját törvényei alapján intézi, de a dánok lehetővé teszik számukra azt is, hogy a dán törvényeket átvegyék.

A külügy, a pénzügy és a hadügy egyelőre még a dán kormány hatáskörébe tartozik, azonban a jelenlegi grönlandi kormánypárt e területekre is kiterjedő függetlenség elérésére törekszik.