Budapestre érkeztek a sárospataki könyvek

Az indulás előtti napon futárpostaként lepecsételt, 136 kötetet tartalmazó hét faládát katonai tiszteletadás mellett, vörös szőnyegen fogadta Vass Lajos, a kulturális tárca politikai államtitkára, a Restitúciós Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának társelnöke, Benedek András közigazgatási államtitkár, és Gémesi Ferenc, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára.

A sárospataki református kollégium könyvtárából származó, a II. világháború végén a Szovjetunióba került köteteket néhány percre egy asztalra helyezték, majd rögtön ezután állapotfelmérésre az Országos Széchényi Könyvtárba szállították.

A könyvek visszaadásáról szóló törvény első változatában még 134 kötet szerepelt, de a véglegesen elfogadott szövegből a számot törölték (külön módosítási javaslat nélkül). Később egy 135. kötetben is megtalálták a sárospataki pecsétet, és végül előkerült még egy kötet a városi képzőművészeti múzeumból.

Mi lesz a kötetekkel?

A köteteket a tervek szerint március 1-jétől már a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban állítanák ki, ezt megelőzően pedig körülbelül 48 órát fordítanának állapotuk felmérésére az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK). Könyvtárosok szerint a kötetek nincsenek „kirívóan rosszabb állapotban”, mint az itthon maradt sárospataki könyvek.

A budapesti kiállítás után a könyveket a tervek szerint a másik két református egyházkerületben, Pápán és Debrecenben is bemutatják. A kötetek július 15-én térnének vissza Sárospatakra: augusztus végéig kiállításon lennének láthatóak, aztán kerülnének be újra a könyvtár állományába.

A sárospataki könyvtár

A sárospataki könyvtár 1531-ben jött létre, amikor magát a református Alma Matert is megalapította Perényi Péter, s a 17. században már Magyarország leghíresebb könyvgyűjteményével rendelkezett. A két világháború között nagykönyvtárként működött, hiszen több mint százezer kötetet őrzött, ma pedig csaknem 500 ezres állománnyal bír.

Az egyházi tulajdonban lévő gyűjteményben felbecsülhetetlen értékű darabok találhatók: kódextöredékek, ősnyomtatványok (a XV. században, a könyvnyomtatás kezdetekor nyomtatott könyvek) és unikális kiadványok a teológia, filozófia és más társadalomtudományok köréből.

A könyvek kálváriája

A II. világháború előtt a gyűjtemény legértékesebb részét – mintegy 170 (más források szerint 172) darabot – biztonsági okokból Budapesten, a Nemzeti Bank széfjében helyezték el. 1945-ben a szovjet csapatok a kiadványokat magukkal vitték (hivatalos moszkvai álláspont szerint a németek vitték el 1944-ben, s Berlin közelében találtak rá), s azok a Nyizsnyij Novgorod-i (korábban Gorkij) Művészeti Múzeumba, majd a városi könyvtárba kerültek. Ez utóbbira csak harminc év múlva, feldolgozásukkor derült fény (minden könyvben benne van a pataki könyvtár pecsétje, s azok máig szerepelnek a nagykönyvtári katalógusban is).

Magyarországon a rendszerváltás előtt „nem volt szokás beszélni” a Vörös Hadsereg „rekvirálási ténykedéséről”, így csak az 1990-es évektől merült fel az elvitt magyar műkincsek visszaszolgáltatásának kérdése. A két ország között diplomáciai tárgyalássorozat indult az 1907-es, illetve 1954-es hágai egyezmény restitúciós elvei alapján: „a háborúk során eltulajdonított kulturális javak visszaszerezhetők és visszaszerzendők”, vagyis azok nem minősülnek hadizsákmánynak.

1992-ben Borisz Jelcin orosz elnök és Antall József kormányfő Budapesten megállapodást írt alá ez ügyben. 1993-ban megalakult a magyar-orosz restitúciós bizottság, s a magyar fél még abban az évben hivatalosan is tudomást szerzett a sárospataki értékek hollétéről. Bár az orosz fél elismerte a pataki könyvek magyar tulajdonát, a vita tovább húzódott, egyrészt Nyizsnyij Novgorodban hallani sem akartak a visszaadásról, másrészt a kérdés jogi útra terelődött.

Megoldás: a restitúciós törvény

Az orosz restitúciós törvény (nemzetközi jogba ütköző kitételei miatt) évekig járta a törvényhozás útvesztőit, míg végül 2000-ben Vlagyimir Putyin elnök aláírta a már többször átszerkesztett dokumentumot. (Az 1996-ban egyoldalúan orosz tulajdonnak nyilvánított, s néhány kivételtől eltekintve az esetek többségében „jóvátételként” kezelt értékek visszaszolgáltatásához ezután külön törvényt kellett hoznia az orosz alsóháznak.) Ettől fogva komoly esély volt arra, hogy az értékek visszakerüljenek, hiszen a jogszabály lehetőséget adott az egyház és a nácizmus üldözöttei tulajdonainak visszaszolgáltatására.

2005. áprilisban a magyar Országgyűlés határozott arról, hogy soron kívül visszaszolgáltat Oroszországnak minden olyan magyar területen előkerülő kulturális értéket, amely a II. világháború idején került hozzánk. Tavaly az orosz Állami Duma, végül idén januárban a Felsőház is elfogadta a könyvritkaságok visszaadásáról szóló törvényt, majd 2006. február 2-án Putyin elnök is áldását adta rá. A február 19-én aláírt megállapodás szerint Magyarország – az orosz restitúciós törvény értelmében – 12 millió rubelt (több mint 400 ezer dollárt) fizet a Lenin könyvtárnak a kötetek úgymond tárolásáért és gondozásáért. Továbbá közel egymillió dolláros magyar vállalati adomány segíti két múzeum helyreállítását a Voronyezsi területen, amelyet nagyrészt magyar csapatok szálltak meg a háború alatt.

2005 szeptemberéig összesen – hivatalosan – 135 sárospataki (más források szerint 136) kötetet azonosítottak az orosz könyvtárban, ebből 96 latin, 33 magyar és 6 német nyelvű, több mint hatvan százalék imádságoskönyv, a többi orvos, jogi, történeti és útleíró mű – közöttük 22 ősnyomtatvány. A ritkaságokat saválló kartondobozokban őrizték. Érdekességük, hogy egy részüket úgynevezett lúgos papírra nyomtatták, amelyek – megfelelő körülmények között – akár 1200 évig is megőrzik állagukat. 2001-ben Moszkvában nemzetközi tárlaton több mint száz darabot kiállítottak belőlük egymillió dolláros biztosítást kötve rájuk.

Forrás: Figyelőnet