Az Anjou-ház elfeledett uralkodója

1386. február 24-én Durazzói Károly magyar király belehalt a két héttel korábban elszenvedett merénylet során szerzett koponyasérüléseibe. Magyarországra érkezése előtt felesége óvta egy esetleges összeesküvéstől, Károly azonban hajthatatlan volt.
Nagy Lajos halála után anarchikus helyzet alakult ki Magyarországon. Lajos idősebbik lányát, Máriát hiába koronázták magyar királynővé, a trónutódlás mégis függőkérdés maradt. A patriarchális hagyományú országban Mária uralkodását mindenki csak egy ideiglenes megoldásnak tekintette, és a figyelem a férjjelöltre irányult.
Az országban három tábor alakult ki. Lajos özvegye, Erzsébet és bizalmasa, Garai Miklós nádor Orléans-i Lajos mellett tette le a voksát. Az udvari arisztokrácia Luxemburgi Zsigmond pártján állt, Horváti János macsói bán és Horváti Pál zágrábi püspök pedig a nőági örökösödést teljesen elvetve, a férfiági örökösödés elvét képviselte.
Míg a két tábor azon vitatkozott, hogy Mária kihez menjen hozzá, addig Horvátiék Durazzói Károly nápolyi királyt hívták meg a magyar trónra. Károly mellett szólt, hogy Lajos másodunokatestvére volt, a királyi udvarban nőtt fel, ő volt az egyetlen élő Anjou-házi férfi trónörökös-jelölt, és hatalamas népszerűségnek örvendett a délvidéki urak körében.
1385 végére a közhangulat a királyi család ellen fordult, ezért Mária kénytelen volt lemondani trónjáról Károly javára. Durazzói Károlyt 1385. december 31-én magyar királlyá koronázták. Ezzel úgy tűnt, hogy megoldódott a férfiági örökösödés kérdése, és egy magyar-nápolyi perszonálunió is létrejön. A budai palotában meghúzódó Mária és anyja azonban nem nyugodott bele a kialakult helyzetbe, és összeesküvést szervezett Károly ellen.
Erzsébeték az alacsony termete miatt csak Kis Károlyként emlegetett királyt 1386. február 7-én megbeszélésre hívták. A mit sem sejtő uralkodó kevés kísérettel érkezett Budára. Erzsébettel és Máriával egy tárgyalóterembe vonult vissza, amikor Forgách Balázs pohárnokmester bement hozzájuk és rátámadt a királyra. A merényletben Károly elvesztette bal szemét és a koponyája is súlyosan megsérült.
Az életveszélyesen megsebesült II. Károlyt Visegrádra szállították, ahol február 24-én meghalt. Károlyt csak évek múltán temették el egyházi keretek között, mert pápai kiközösítés alatt állt. A sikeres összeesküvésnek köszönhetően Erzsébeték kezébe visszakerült a hatalom.