Kalevala, a finnek nemzeti hőskölteménye

Elias Lönnrot 1802 áprilisában a finnországi Sammattiban született egy szabó család nyolcadik gyermekeként. Értelmessége már gyermekkorában megmutatkozott, ezért a szülők – nehéz sorsuk ellenére – iskolába íratták, ahol a fiú kiváló teljesítményével beváltotta a hozzáfűzött reményeket.

Már az orvosi egyetemre járt, amikor a finn nemzeti öntudat egyre erősebben kezdett benne munkálkodni. Finnország nagyhercegségként orosz fennhatóság alatt állt ekkoriban, a hivatali nyelv az orosz és a svéd volt. Lönnrot és patrióta társai legfontosabb feladatuknak a finn nyelv modernizálását tartották, és arra vállalkoztak, hogy a finn mondákat és népdalokat, mint kulturális örökségüket összegyűjtsék és megmentsék a feledés homályától.

A gyűjtőmunka legelkötelezettebb híveként Elias Lönnrot 1828-tól komoly forráskutatásokat végzett. 1835. február 28-án jelent meg először az általa Karjalában összegyűjtött 32 énekes finn hősköltemény, a „Régi Kalevala”. A Kalevala főszereplője az ég lányától született Vejnemöjnen, akit az emberiség jótevőjeként tiszteltek, valamint hűséges társa, Ilmarinen.

Lönnrot néhány évvel később a Kalevala első verzióját újabb anyagokkal egészítette ki, és így 1849-ben megjelenhetett az 50 énekből álló „Új Kalevala”.