A merénylet célpontja: II. Sándor

I. Miklós halála után II. Sándor (1855-81) került Oroszország trónjára, aki gyorsan felismerte, hogy szakítania kell az addigi maradisággal és az orosz állam szerkezetét átalakítva, az országot fel kell zárkóztatnia Nyugat-Európához. II. Sándor mérsékelt reformpolitikába kezdett, törekvéseinek az anarchisták merénylete vetett véget.

Az 1800-as években az orosz nép körében egyre népszerűbb irányzattá vált az anarchizmus, amelynek célja egy forradalom kirobbantása volt a fennálló elnyomó hatalom ellen. 1877 és 1881 között tartott kongresszusaikon az anarchisták elhatározták, hogy a beszéd helyett a tettek mezejére lépnek.

A merényletek gondolata nem volt újdonság, hiszen például II. Sándor orosz cár ellen is számtalan gyilkossági kísérletet követtek el. Az elsőre 1866-ban került sor, amikor Karakozov diák többször rálőtt a pétervári Nyári parkban sétáló uralkodóra. 1867-ben egy lengyel emigráns kísérelte meg ugyanezt a párizsi világkiállításon. 10 évvel később II. Sándor vonatát próbálták felrobbantani. 1880-ban egy orosz asztalos 50 kg robbanóanyaggal végzett hatalmas pusztítást a palotában, de a cár nem tartózkodott ott.

Az anarchisták 1881-ben végül sikerrel teljesítették a kitűzött céljukat. 1881. március 13-án bombát dobtak II Sándor orosz cár kocsijára, ami ugyan megrongálódott, de az uralkodó sértetlen maradt. Ezt követően a cár segíteni akart a megsebesült kocsisán, amikor a merénylők bedobták a második bombát is. Ezt a robbanást már a cár sem élte túl. Az orosz hatóságok a tetteseket elfogták és felakasztották.

Az oroszországi esetek csak a kezdetet jelentették. Később az anarchista merényletek átterjedtek Franciaországra, Spanyolországra, Ausztriára, Olaszországra és az Egyesült Államokra is.