Térképek a félhold árnyékából

Több mint egy évtizedes magyar kutatómunka eredményeként a napokban látott napvilágot L. F. Marsigli olasz polihisztor 17-18. századi, Kárpát-medencéről készített térképgyűjteménye, amely mintegy 300 évig feltáratlanul hevert külföldi levéltárakban.
Az 1683-1699 közötti háborús időszakban, valamint az azt lezáró karlócai békekötést követően (1701-1703) készült térképek beazonosítása és rendszerezése Deák Antal András, az esztergomi Duna Múzeum munkatársának nevéhez fűződik. Mivel a térképek többnyire név megjelölése nélkül készültek, több mint háromszáz évig feltáratlanul hevertek a bolognai egyetem, valamint a bécsi hadtörténeti múzeum levéltárában.
Az egyedülálló, mintegy 370 kéziratos térképgyűjtemény (a déli határfolyók menti területeket, valamint a Magyar Királyság területeit többek között Horvátországot, Boszniát, Erdélyt, a Temesi bánságot ábrázolják) a bolognai származású hadmérnök és polihisztor Luigi Ferdinando Marsigli és a nürnbergi német kartográfus Johann Christoph Müller közös munkája.
A hadszíntéren is folyt a tudományos megfigyelés
Marsigli elsősorban hatalmas tudású polihisztorként írta be magát a történelembe. Már fiatal korától érdeklődött a török kultúra iránt, ennek köszönhetően Pietro Civran, az oszmán birodalom velencei követe kíséretének tagjaként eljutott Konstantinápolyba. Később I. Lipót osztrák császár hadseregében hadmérnökként bekapcsolódott a törtök kiűzéséért folyó háborúba.
Ennek során számos jelentős csatában vett részt, többek között Buda visszafoglalásában, ahol felülkerekedett benne a tudós, és az égő várból számos, ma már felbecsülhetetlen értékű könyvet, kéziratot sikerült kimentenie. Jó szervezőkészsége és széleskörű tudása révén katonai pályafutása során tábornoki rangig vitte. A béketárgyalások aktív részvevője volt, I. Lipót követének, Leopold Schlicknek a titkáraként működött.
A háború alatt a Kárpát-medence számos területén megfordult, és „utazásai” során kézjegyzettel ellátott térképeket készített. Mivel az 1699. évi karlócai békeszerződés nem rögzítette pontosan az osztrák és az oszmán birodalom közötti határokat, Marsiglit bízták meg az 1699 tavaszán felállt határkijelölő bizottság vezetésével.
Így került sor a mintegy 850 kilométer hosszú határvidék részletes feltérképezésére, melynek során számos néprajzi, botanikai és mineralógiai feljegyzés is készült. Munkája során a beosztottai, de elsősorban a kiváló német kartográfus Hans Christoph Müller munkájára támaszkodott. Míg Marsigli főleg a terepi mérésekben, számításokban, Müller (1696-tól) a térképek megrajzolásában vette ki a részét.
„Marsigli igazi reformot hajtott végre a távolságok pontos lemérése, valamint a szélességi és hosszúsági fokoknak csillagászati megfigyelések segítségével történő meghatározása révén, valamint, hogy a földrajzi helyek pozícióját és magasságát a helyszínen történő felméréssel határozta meg. Ugyanakkor a még ismeretlen helyek felfedezését a jelenségek és a helységek közvetlen megfigyelésén keresztül végezte”- írja Deák Antal András, a kutatás vezetője.
Duna-monográfia: a madaraktól az ásványokig
Marsigli neve a szakma és a hazai nagyközönség előtt elsősorban a Duna-monográfia révén vált ismertté. Az 1726-ban Danubius Pannonico-Mysicus néven kiadott hatkötetes mű egy részének magyar fordítása szintén a mostani kiadvány szerzőjének, Deák Antal Andrásnak a munkája révén látott napvilágot. Az eredeti kiadvány jelenleg az esztergomi Duna Múzeum tulajdonában van, miután 1986-ban sikerült megvásárolni egy magángyűjtőtől.
A háborús időszak, valamint azt követően a határvidék feltérképezése során készült munka tulajdonképpen előzménye volt a Duna feltérképezésének. A Duna-monográfia jelentőségét az adja, hogy addig elsőként tárta fel (a nyugat számára is) a Duna-völgyét, és amellett, hogy részletes vízrajzi és néprajzi leírást ad az egyes területekről, kiemelten foglalkozik a Duna-menti halászattal, a fokgazdálkodással, mint Nyugat-Európában ismeretlen ártéri életmóddal.
Széleskörű leírást ad a folyó és környéke növény és állatvilágáról, és a római kori maradványokról. Ugyanakkor szintén foglalkozik a területen előforduló ásványokkal és az ehhez kapcsolódó bányászattal. Leírásait számos gyönyörű illusztrációval teszi a mai olvasó számára is érdekesebbé.
Feljegyzéseinek különlegessége, hogy az egyes növények, halak, vagy madarak leírásánál igyekezett az összes helyi nyelven megjeleníteni az elnevezést, így a rajzok aláírásaként egyszerre találkozhatunk a latin, német, magyar, szerb, vagy horvát névvel is. Marsigli munkája nem csak a kor szelleméhez viszonyított modern térképei miatt egyedülállók, hanem mert feljegyzései, rajzai révén gazdag képet kapunk a kor mindennapjairól és a táj arculatáról is.