A Panama-csatorna kálváriája

1903. március 14-én az amerikai szenátus ratifikálta a Panama-csatorna építési jogáról szóló szerződést. AZ Egyesült Államok a projekt jogát 40 millió dollárért vásárolta meg, miután a franciák belebuktak a vállalkozásba.
Először 1523-ban I. Károly spanyol uralkodóban fogalmazódott meg az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő csatorna gondolata. Az első terveket néhány évvel később Alvarado de Saavedra Colon dolgozta ki. Az ezt követő évszázadokban számtalan politikus és tervező foglalkozott a csatorna megépítésének kérdésével.
A franciák az általuk épített Szuezi-csatorna anyagi sikerein felbuzdulva megszerezték a Panama-csatorna építésének a jogát is, sőt 1881-ben hozzá is láttak az építkezéshez. A rossz geológiai vizsgálatok, a tervek hiánya, az ügyetlen szervezés, a megvesztegetések, az állandó financiális gondok miatt azonban kudarcra volt ítélve a vállalkozás. 1889-ben, miután a csatorna egyhatoda elkészült teljes kudarcba fulladt az egykoron ígéretesnek tűnő terv. Ezt a vállalkozást vette át az Egyesült Államok 1902-ben 40 millió dollárért.
1903. március 14-én az amerikai szenátus ratifikálta a Panama-csatorna építési jogáról szóló szerződést. 1906-ban Georges W. Goethal mérnök irányításával megkezdődtek a csatornaépítési munkálatok; a számos zsilipet és gátat magában foglaló csatorna mintegy 386 millió dolláros költségvetéssel, 1914-re készült el.
Az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő mesterséges víziutat 1920-ban nyitották meg a forgalom előtt. A csatorna 1979-ig az USA bérelt területe volt, majd 1999-ig amerikai-panamai felügyelettel működött. 2000 óta Panama tulajdonát képezi.