Málló deszkakupactól a viking hajóig

A viking hajók ma is ámulatba ejtik a szakértőket, mivel az alig néhány méter széles építményeknek nem volt tetőzetük, ami megvédte volna a hajósokat az esőtől vagy a felcsapódó hullámoktól, így az evezősök nyakig vízben ülhettek. Rakomány számára, pedig nem volt hely a fedélzeten, ennek ellenére mégis olyan távoli területekre is eljutottak mint a Boszporusz vagy Új-Foundland.

Dánia egykori fővárosa, Roskilde előtti partoknál található az egyik legjelentősebb hajó-régészeti lelőhely. 1962-ben öt viking hajóroncs került elő a tengerből, amelyek számára egy új múzeumot létesítettek a városban. Később, 1996-ban újabb értékes leletre bukkantak. Az iszappal betemetett kilenc hajóroncs közül az egyik hossza elérte a 36 métert, ami az eddig talált legnagyobb viking hajónak minősül.

„Valószínűleg sok, a part közelében eltemetett hajóroncs vár még feltárásra, de reméljük, mégsem bukkanunk rájuk” – mondta Morten Gøthche, a múzeum vezetője a Spiegel című lapnak, ugyanis az 1996-ban előkerült leleteknek is eddig csak alig a felét sikerült feldolgozniuk.

Egy halom régi, málló deszka

A „kincses medence”, amelyben a leleteket konzerválják, nyolc méter hosszú, és édesvízzel van feltöltve. A deszkák között aranyhalak úszkálnak, amelyek mint természetes „porszívók” megtisztítják a vizet a fát pusztító mikroorganizmusoktól. A fának még így ezer év után is van élő, aktív „magja”, így folyamatosan zsugorodik. A kutatók, úgy próbálják stabilizálni az anyagot, hogy a már lemért deszkákat glükolba mártják. Ettől viszont szürke színt kap a fa, és idősebbnek tűnik. Ezt kiküszöbölendő vákuumos- és jeges kezelésnek vetik alá, amitől csökken a glükol-tartalma és visszanyeri természetes színét és mintázatát.

De hogyan lesz egy halom fából újra hajó? A kutatók minden egyes deszkát egy 3-D szoftver segítségével lemérnek; az így összegyűlt adathalmazból pedig „kikerekedik” egy hajó. Először egy 1:10 méretarányú karton maketten rekonstruálják a hajó felépítését, szerkezetét. Mivel az anyag rugalmas, addig alakítható, amíg olyan nem lesz, ami illeszkedik a lelethez. Az „archeológiai origamit” rögzítik, digitalizálják és a számítógépen újra rekonstruálják. A digitális elmélettől már „csak pár lépés” a maradványok hajóvá illesztése, amit egy fém vázra erősítenek.

A múzeum műhelyében 2004 őszére készült el az 1962-ben kiemelt hajóroncs teljes rekonstrukciója, a „Skuldelev 2”, amely a maga 28 méterével az eddigi legnagyobb rekonstruált viking hajó. 2007-ben a tengeren is felavatják a régi-új konstrukciót, ugyanis egy legénység elhajózik vele Írországba, ahonnan a hajó rekonstrukciójához felhasznált tölgyfa származik. Jelenleg mintegy 30 rekonstruált viking hajó van tengeren.

Időutazás

Maga a rekonstrukciós munka is egyfajta időutazás, ugyanis ahhoz, hogy tényleg vízálló legyen az új hajó, kizárólag tradicionális eszközöket és módszereket használnak fel; így maguk az eszközök is rekonstrukciók.

A viking hajó fája soha nem látott fűrészt. Az építők baltával hasították, míg a fa a rostok mentén széthasadt. Ilyen módon egy egy méteres tölgyrönkből akár 30 deszkát is nyerhettek. Az eljárás előnye, hogy a fának megmarad a rostszerkezete, amitől erősebbé válik, mint egy fűrészelt deszka.

A famegmunkáláson kívül a vitorlakészítés módját is feltárták az archeológusok. Kutatások kimutatták, hogy nem mindegy milyen gyapjúból készül a vitorla, ugyanis egyes gyapjúfajták magukba szívják a vizet és elnehezülnek, így nem feszülnek ki a szélben. Viszont vannak olyan juhfélék, amelyek gyapja vízálló, a vikingek valószínűleg ezt használták. Ugyanakkor különleges szövési technikájuk volt, és a már elkészült anyagot lózsírral kenték be, hogy vízhatlan legyen. A vitorlás hajó mégsem a vikingek találmánya, hiszen már a rómaiak, és a kelták is ilyennel közlekedtek az európai partok mentén.

A „Skuldelev 2” építés alatt

Hódító kreatív hajósok

Ugyanakkor az északi hajósok számos újítást vittek véghez a hajózásban. Átalakították a korábbi evezőtípust, úgy hogy az kevesebb helyet foglalt a hajóban. Az így kialakult keskenyebb hajók gyorsabbak lettek. Hogy mégis megjelent a vikingek hajóin a vitorla, valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a hajók is egyre nagyobbak lettek, így nehezebb volt hosszú távon evezősökkel irányítani.

A korszerű hajózási ismert hatalmat adott ennek a népnek. 620-ban meghódították a Hebridákat, 800-ban már a Feröer-szigeteken vetették meg a lábukat, majd 820 körül, pedig a mai Dublin környékén alapítottak államot. Az utolsó hódító útjuk Izlandra irányult 930-ban. A fokozatosan megjelenő áruszállítás az ezredfordulótól jelentősen befolyásolta a hajók méretét és formáját. A korábbi keskeny hajó rövidebb és szélesebb lett. Erre az időre tehető az észak-amerikai Új-Foundland felfedezése.

A kis és gyors hajók révén a vikingek verhetetlennek bizonyultak a tengeren. A rabló hadjárataik sikere többnyire abban rejlett, hogy a kis hajót csak az utolsó pillanatban vették észre a partról, így a lakosságot váratlanul érte a támadás. A kis merülésű hajókkal pedig egészen a partig mehettek, így a zsákmány könnyen elszállítható volt. Hamarosan egész flották jelentek meg az európai partoknál, de a folyókon benyomultak a szárazföld belsejébe is.

A 11. századtól hanyatlásnak indult a viking „tengeri uralom”, mivel a városok már felkészült a támadásokra és meg tudták védeni magukat. Ugyanakkor a Hanza-szövetség verhetetlen konkurenciának bizonyult a kereskedem terén. Az európaiak nagy hajóiról könnyű volt visszaverni a jóval kisebb viking hajók támadását.