Dömötör, Armand, Örs2020. október 26., hétfő
Kultúra

Mégsem az emberek okozták az ökológiai katasztrófát a Húsvét-szigeteken?

2006.03.17.Admin
National Geographic Magyarország

Egy új tanulmány kétségbe vonja, hogy kizárólag az emberek okozták volna a csendes-óceáni sziget ökológiai katasztrófáját. A kutatók szerint a sziget lakói csak később települtek be, és már eleve nem paradicsomi állapotok közé; a pusztításban, pedig nagy „segítségükre” voltak a patkányok is.

A Csendes-óceán távoli pontján, a chilei fennhatóság alá tartozó Húsvét-szigeteken található hatalmas kőszobrok mindenki számára ismertek: eredetük, megépítésük, sőt még valódi funkciójuk is sok találgatásra adott már eddig is okot, és fog adni minden bizonnyal ezután is. A találgatások legfőbb oka az, hogy az 1700-as években, amikor az első európai hajósok felfedezték a szigetet, már csak egy igen gyér népességű, ökológiailag lepusztult és szinte élhetetlen helyet találtak, olyan kőszobrokkal, amelyek ugyanakkor egy fejlett kultúra egykori meglétéről tanúskodtak.

Egykoron földi paradicsom …

Az eddigi elméletek abból indultak ki, hogy az egykoron virágzó kultúra valamilyen oknál fogva viszonylag hirtelen hanyatlásnak indult, és „magával rántotta” a természetet is. Éppen ezért gyakran az ember okozta ökológiai katasztrófa első és elrettentő példájaként is emlegetik a szigetet.

A feltételezések szerint Polinézia felől valamikor Kr.u. 400 és 800 között települtek be az őslakók a szigetre, kis kenukon hajózva át a polinéz szigetvilágból. 1947-ben a norvég felfedező, Thor Heyerdhal kis csónakján azt próbálta modellezni, hogy a feltételezés nem teljes képtelenség: Heyerdhal Kon-Tiki nevű tutaján Peruból indulva eljutott Polinéziába, ezzel is bizonyítva a feltételezések hitelességét.

A Polinéziából történő betelepülés időszakában a feltételezések szerint a sziget még maga lehetett a paradicsom: hatalmas pálmafaerdő borította, termékeny talajjal rendelkezett és gazdag biodiverzitást mutathatott fel az állatvilág területén is. A betelepültek harmóniában élhettek a természettel egészen az 1200-as évekig, amikor elkezdték építeni hatalmas kőszobraikat.

A szobrok szállításához, felállításához azonban igen sok fára volt szükségük, aminek következtében pár száz év alatt gyakorlatilag a sziget összes fáját kivágták. A fákkal együtt eltűntek az állatok is, a termékeny talaj a hirtelen talajerózió miatt lepusztult, az élhetetlenné vált szigeten egy idő után, pedig felütötte fejét az éhínség. Az egykoron több tízezer lakosú szigeten, 1722-ben a holland hajósok már csak alig párezer embert találtak szervezett élet nélkül, teljesen anarchikus körülmények között.

… vagy embert próbáló körülmények?

Ez a kép azonban nem biztos, hogy megfelel a valóságnak: a Science című folyóiratban most közölt tanulmány szerint ugyanis a szigetet valójában csak 1200 körül népesítették be, és a „honfoglalók” soha nem éltek valamely idilli aranykorban. Már kezdetektől fogva meg kellett küzdeni a paradicsomi állapotoknak tetsző, mégis igen sok kihívást rejtegető körülményekkel. Terry Hunt és Carl Lipo szerint a betelepülők már rögtön megérkezésük után nekiálltak a sziget faállományának kipusztításához, mivel létfenntartásukhoz ez elengedhetetlen volt.

A sziget egyik legősibbnek hitt homokpartos területén, Anakena-n végzett radiokarbonos vizsgálatok is azt mutatták, hogy a hely valójában nem Kr.u. 400 és 800 között vált emberek lakhelyévé, hanem csak sokkal később, az 1200-as évek elején. A University of Hawaii és a California State University kutatója tanulmányában azt állítja, hogy kezdetben maguk sem hittek az eredményeknek, így még tizenegyszer elvégezték a vizsgálatot, ám mindannyiszor ugyanazt az eredményt kapták.

A környezet pusztítása így rögtön a betelepülés után megkezdődött, ráadásul egyes feltételezések szerint az sem elképzelhetetlen, hogy igazából félig az embereken kívül álló okok is hozzájárultak a sziget élővilágának pusztulásához: a Nature című szaklapban korábban megjelent tanulmány szerint a sziget ökológiai egyensúlya már eleve igen törékeny volt, mivel a Húsvét-szigetek alapjában véve egy alacsonyan fekvő, kicsi és viszonylag száraz terület lehetett mindig is. A polinéz betelepülők életben maradásához szükséges fás vegetáció, pedig a nem túl ideális körülmények miatt nem tudott regenerálódni, így a csekély beavatkozás is katasztrofális következményekhez vezetett.

Patkányok állnak a háttérben?

Lipo és Hunt szerint ugyanakkor a sziget lakossága valójában sohasem volt többtízezer fő, jó ha pár ezren élhettek itt. Az ugyan kétségkívül igaz, hogy az emberek hozzájárultak a természeti katasztrófához a különleges kőszobrok építéséhez és felállításához használt fák kivágásával, ám a különös civilizációnak volt egy másik ellensége is: egy Polinéziából a betelepüléskor behozott patkányfajta. Ez a patkány Lipo-ék szerint Kr.u. 1300-tól kezdődően úgy elszaporodott, hogy egy időben a 20 milliós populációt is elérhette.

Valódi ragadozó és ellenség nélkül a patkányok „uralmuk” alá hajtották a sziget élővilágát, az emberek között, pedig járványokat terjesztettek, de az sem elképzelhetetlen, hogy a hatalmas pálmafaerdők pusztulása is inkább nekik volt köszönhető, mint az embereknek. Hunt szerint ráadásul az is joggal feltételezhető, hogy az 1700-as évek európai felfedezői is olyan betegségeket hoztak a szigetre, amelyek végeredményben szintén hozzájárultak a sziget lakóinak kihalásához.

Hozzászólások

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Mezoamerikában komoly hagyománya van egy speciális fürdőtípusnak, a verejtékfürdőnek.

Macskát ábrázoló Nazca-vonalat találtak

Macskát ábrázoló Nazca-vonalat találtak

Az időszámítás előtti 200-100 közötti periódusból származó geoglifa ősibb lehet a térség többi alkotásánál.

Motivál-e cselekvésre a sajnálat?

Motivál-e cselekvésre a sajnálat?

Képes-e a különböző hátrányos helyzetű csoportok iránti sajnálat cselekvésre motiválni a többségi társadalom tagjait – tették fel a kérdést kutatásukban a PPK kutatói.

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

1820. október 20-án született Kazinczy Lajos honvédezredes, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja.

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Újabb érintetlen szarkofágok kerültek elő Szakkaránál

Az elmúlt hetekben sorra azonosítják a lezárt koporsókat az ókori nekropolisz temetkezési aknáiban.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket