A templomos lovagrend feloszlatása

A templomos lovagrend alapításának pontos dátuma nem ismert. Az általánosan elfogadott nézet szerint a keresztes hadjáratok idején, 1118 és 1121 között jöhetett létre. A Hugo von Payes, Gottfried von Saint-Omer és további hét lovag által megalakított rend feladata volt a Szentföldre zarándoklók biztonságának biztosítása. A lovagok Jeruzsálemben a klasszikus rendeskü letétele mellett szegénységet, szűziességet és kegyességet fogadtak.

A lovagrendiek eredetileg „Krisztus szegény lovagjai” néven váltak ismertté. Később II. Balduin jeruzsálemi király a lovagoknak adta az egykori Salamon templom helyén épült régi palotáját, ezért a lovagok a „Krisztus és a Jeruzsálemi Salamon Templom Szegény Lovagjai” titulust vették fel. A hétköznapokban egyszerűen csak templomosokként emlegették őket.

1139-ben a pápa az „Omne datum optimum” bullájában megerősítette a templomos lovagrend létrejöttét és pápai hatalom alá rendelte, ami annyit jelentett, hogy a világi hatalmakkal szemben védettséget élvezett. A 12. század végére a rend mintegy 15 ezer tagot számlált.

A lovagrend nemcsak katonai feladatokat látott el, hanem a pénzügyi szférában is megjelent. Hatalmas vagyona révén gyakran kölcsönzött pénzt a szorult helyzetbe került uralkodóknak. Az adósok sorában ott volt IV. (Szép) Fülöp francia király is, aki elsősorban anyagi okoktól vezérelve elhatározta a rend tönkretételét. IV. Fülöp különböző koholt vádak alapján az évszázad perét indította meg ellenük. A vádak között szerepelt a homoszexualitás, a boszorkányság, a hitetlenség, az eretnekség és az obszcén szokások gyakorlása.

A francia királynak sikerült V. Kelemen pápát rávennie arra, hogy 1312. március 22-én a vienne-i zsinaton feloszlassa a templomos lovagrendet. A templomosokkal keményen leszámoltak: sokat közülük máglyán égettek meg vagy börtönbe zártak. A lovagok nagy része más rendekhez csatlakozott, vagyonuk a johannitákra szállt, a birtokaikat a francia állam elkobozta.