Április elseje kimegy a divatból?
A XX. század második felében még világszerte széles körben elterjedt április elsejei tréfálkozást az a veszély fenyegeti, hogy túlhaladja a társadalmi fejlődés, és lassan kimegy a divatból - vélekedik Günter Hirschfelder bonni néprajzkutató.
Példának hozta fel, hogy a húsvét a jelentések egész kozmoszából fokozatosan a húsvéti nyúlra és a húsvéti tojásra, a karácsony pedig a karácsonyfára és az ajándékokra szűkült le. Vagyis az a trendi, amiből eseményt lehet csinálni és kereskedelmi hasznot lehet húzni. Ilyen például a Christopher Street Day, a Love Parade és a Halloween, de ebben a vonatkozásban április elseje nem aknázható ki kellően. Ráadásul napjainkban a társadalomnak nem túl erős a humorérzéke, nem utolsó sorban azért, mert nagy bizonytalanságban él.
A fogalom, hogy valakit április bolondjává tesznek, valószínűleg a XVI. századból származik, amikor IX. Károly (1550-1574) francia király elrendelte, hogy 1564-ben újév napját április elsejéről január elsejére helyezik át, s ekkoriban vált nagyjából egységessé az európai országokban, hogy az év első napja a január 1. Aki tehát 1564-ben erről megfeledkezett Franciaországban, az hiábavalóan végezte el az új évre való felkészüléssel összefüggő dolgait, például hiába készített zárszámadást.
Az április elsejei bolondozás fénykorát a néprajzkutató szerint a XVIII. és a XIX. században élte. Abban az időben azonban durva tréfákat is űztek, amelyek egyeseket megnevettettek, másoknak azonban fájdalmat okoztak. A XX. században megváltozott az április elsejei tréfa arculata és egyre inkább a nevettetés került előtérbe.
Napjainkban többnyire ártalmatlan az áprilisi tréfa és a média gyakorlatilag a nap 24 órájában ellátja humorral és tréfákkal a társadalmat. Mindent egybevetve Hirschfelder szerint minden bizonnyal nem veszítette el létjogosultságát április elseje. A humor mindig divatban van, de változik. Április elsejéről majd kiderül az idők folyamán, hogy mennyire illeszkedik az új társadalmi és életformába – szögezte le a néprajzkutató.
Hölgy a kanapén
Madame Récamier a napóleoni idők lélegzetelállító szépségű szalondámája volt, ám nevét egy róla elnevezett jellegzetes, kárpitozott heverőtípus őrizte meg.
Tróodosz-hegység régi temploma
Cipruson a történelem nemcsak kettős kultúrát hozott magával, a szigeten, ahol görögök és törökök éltek, hanem genovaiak és velenceiek, majd angolok és franciák (luzinyánok) is. Így a vallások, hisz jelen van az iszlám, a katolikus és a görög-katolikus is és az építési stílusok is.
Játékok lehettek a bagolyfigurák, nem istenségek
Mintegy 5000 éves, palába vésett bagolyfigurák ezrei kerültek elő az Ibériai-félszigeten, sokáig úgy vélték, valamilyen istenséget, esetleg holtakat képviselhettek.
Aki a postabélyeggel bizonyította be, hogy sok kicsi sokra megy
December 3-án emlékezünk Sir Rowland Hillre, akinek a postai bélyeget is köszönhetjük.
Egy 16. századi, beteg nő arcát rekonstruálták
Nem tudni, hogy mi okozta a nő halálát, de a szifilisz egészen biztosan sok szenvedést okozott neki.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
