Lucrezia Borgia, a reneszánsz hírhedt nőalakja

Rómában látta meg a napvilágot 1480. április 18-án, Rodrigo Borja (az elterjedt olaszos írásmóddal Borgia), a későbbi VI. Sándor pápa törvénytelen gyermekeként. Lucrezia születésekor apja bíboros volt a pápai kúriánál, pápává 1492-ben választották. A spanyol származású, szabados életet élő bíboros gyermekeit soha nem titkolta.

A gyönyörű lánnyá serdült Lucrezia kiváló neveltetésben részesült, latinul, görögül, franciául is beszélt, zenélt, rajzolt. Egykori leírások szerint vállára omló szőke hajához, bájos arcához, sudár termetéhez kellemes modor társult. Amikor apját 1492-ben VI. Sándor néven megválasztották pápának, élete gyökeresen megváltozott, mert apja csak egy figurának tekintette politikai játszmáiban. Bár korábban két férjet is kiszemelt neki, tizenhárom évesen a nagy hatalmú, Milánót uraló Sforza család sarjához, Giovannihoz adta, hogy szövetségest szerezzen Észak-Itáliában.

Két évvel a fényűző esküvő után fordult a kocka: VIII. Károly francia király megtámadta Itáliát, és a Sforzák az ő oldalára álltak. Cesare Borgia, immár terhessé vált sógora meggyilkolására készült, de Giovanni Sforza – miután Lucrezia figyelmeztette – egy koldus ruháját öltve Milánóba menekült. Elválni azonban nem akart, így a pápa végül azon az alapon bontotta fel a házasságot, hogy az impotens Giovanni képtelen volt elhálni a nászt. A vérig sértett férj válaszul elindította a pletykát, hogy volt neje vérfertőző viszonyban él apjával és bátyjával – a Borgiák híre alapján, ez könnyen hihető volt.

A válás után Lucrezia egy kolostorba vonult vissza, de nem sokáig élvezhette a békét. Apja és immár a pápai állam katonai vezetőjévé előlépett bátyja újabb férjet talált számára Alfonz, a franciákkal szemben ellenséges nápolyi király törvénytelen fia személyében. A tizennyolc éves Lucrezia és a tizenhét éves, a kortársak szerint rendkívül csinos és vonzó Alfonz menyegzőjét 1498-ban tartották a Vatikánban. A hatalmi érdekekből összeboronált fiatalok között szerelem szövődött, s Lucrezia 1499-ben fiúgyermeknek adott életet. Boldogságuknak ismét csak a politika vetett véget: a pápa váratlan fordulattal a franciákkal szövetkezett Nápoly ellen, s ezzel Alfonz politikailag kényelmetlenné vált a Borgiák számára. Cesare bevált módszerével 1500-ban bérgyilkosokat küldött húga férjére, de Alfonz túlélte a merényletet. A legenda szerint Cesare azt suttogta a betegágyán fekvő sógora fülébe: „ami nem történt meg délben, megtörténhet este.” Szavai beigazolódtak: Lucrezia hiába állíttatott őröket férje ajtaja elé, és hiába ápolta személyesen, a férfit egy hónappal később megfojtva találták ágyában, sokak szerint maga Cesare Borgia végzett vele.

A fiatal özvegyet családja férfi tagjai még gyászolni sem hagyták, ugyanabban az évben ismét kiházasították. Ezúttal Ferrara hercege lett a választott, Lucrezia harmadik esküvője után, 1502-ben hagyta el végleg Rómát. Apja a következő évben meghalt, az ellenségeitől üldözött Cesare Borgia Spanyolországba menekült, ott esett el egy összetűzésben, 1507-ben.
Bár Lucreziát, két házassága után, nem fogadták tárt karokkal Ferrarában, élete végére mégis rendkívül népszerűvé vált. Ragyogó udvart tartott, amely a reneszánsz egyik szellemi központja lett, festőkkel, írókkal, tudósokkal vette körül magát, akik egymással versengve magasztalták szépségét és ragyogó szellemét. Újabb kutatások szerint kiváló üzletasszony is volt, aki csinos vagyonra tett szert vállalkozásaival. A szóbeszéd is elült körülötte, közmegbecsülésnek örvendve hunyta le örökre a szemét 1519. június 24-én, nyolcadik gyermekének születése után.

Alakja számtalan regényt, filmet, művészeti alkotást ihletett. A Borgiák ellenfelei igyekeztek minél jobban befeketíteni, megtették vérfertőző asszonyi szörnyetegnek, aki apjával és bátyjával vett részt orgiákon, sőt a pápának gyermeket is szült. Férjgyilkos méregkeverőnek, férfifaló, kicsapongó teremtésnek festették le, aki szeretők garmadáját tartotta. Ezt a képet csak erősítette Victor Hugo 1833-ban bemutatott Lukrécia Borgia című drámája, amelyből Donizetti operát is írt, s amely gonosz méregkeverőként ábrázolja hősnőjét.
20. századi történeti munkák alapos vizsgálatnak vetették alá a femme fatale (végzet asszonya) névvel illetett Lucrezia Borgia életét, hogy szétválasszák a pletykákat a valóságtól.