Egykori náci tisztek felmentése

A németek a majdaneki tábort 1941-ben Lublin közelében hozták létre. A tábor neve hivatalosan Lublin volt, ennek ellenére Lublin egyik városrészének, Majdaneknek a nevén vált ismertté. Három év leforgása alatt mintegy 250 ezer embert küldtek itt a halálba. A szovjet Vörös Hadsereg 1944 júliusában szabadította fel a tábort.

A lublini igazságszolgáltatás már 1944 novemberében összeült 6 SS-tiszt ügyében, melyek közül négyet halálra ítéltek, kettő pedig az ítélethozatal előtt öngyilkosságot követett el. 1946 és 1948 között további perekre került sor. Az újabb hét halálraítélt között ott volt a női részleg hajdani parancsnoka, Else Ehrich is.

A majdaneki ügy azonban ezzel még közel sem ért véget. 1975-ben Düsseldorfban megkezdődött a bírósági per 17 SS-tiszt ügyében, akiket azzal vádoltak, hogy a majdaneki lágerben közvetetten részt vettek ártatlan emberek meggyilkolásában. A vádlottak kivétel nélkül mindannyian a koncentrációs tábor őrségének tagjai voltak.

Az első döntéshozatalra négy év múlva került sor, amikor 1979. április 19-én a düsseldorfi bíróság négy egykori SS-tisztet felmentett a gyilkosságban való bűnrészesség és a népirtás vádja alól. A bíróság – a 350 szemtanú egyöntetű vallomása ellenére – nem talált egyértelmű bizonyítékot a nácik bűnösségére.

Az utolsó Majdanek-per 1981. június 30-án zárult le, melyben a legsúlyosabb ítélet egy életfogytiglani büntetés volt. Az éveken át tartó ún. Majdanek-per enyhe ítéletei miatt világszerte nagy port kavart és tiltakozások sorozatát váltotta ki.