A fehér ember nagyon érdekes

A világ leghosszabb kerékpáros túrája, az Afrikát hosszában átszelő Tour d’Afrique harmadik országa Etiópia volt. A túra első magyar résztvevőjének webnaplójából kiderül, milyen érzés az Etióp-magasföld több ezer méteres hegyei között tekerni, valamint az is, hogyan bünteti a lopást az etióp igazságszolgáltatás.
Képgaléria: Két keréken Etiópiában >>
„Hölgyeim és Uraim! Biztonsági öveket kérjük bekapcsolni, emelkedünk! És tényleg! Hatalmas hegyvonulatok, széles és hosszú völgyek között vezet a poros út, egészen egyértelműen felfelé. Irány az Etióp-magasföld! Ami elsőre feltűnik: az etiópok sokan vannak. Nem csak a falvak közelében, hanem mindenütt. Akármerre nézek, mindenhol ember. Tehenet terelnek, füvet, fát gyűjtenek, vagy csak ücsörögnek az árnyékban. És amikor az ember azt hinné végre, sehol senki, lehet kicsit egyedül, már fel is hangzik a háta mögött: You! You! You! Idegen fehér ember láttán ezt skandálják a gyerekek. Ezen túl a Give me money!, Give me birr!, Give me a pen! mondatok ismertek szélesebb körben. Valamint a kevésbé célirányosak közül a Where are you go?” – olvasható Szanyi Gergő, a Tour d’Afrique első magyar résztvevőjének webnaplójában 2006. február 11-énél.
Yes, yes…
Etiópiában semmi sem igazán sík, az utak szintkülönbsége elképesztő. Alighogy felkapaszkodnak a bringások a magasba, máris feneketlen mélységekbe gördülnek lefelé a szerpentineken. A látóhatár csupa hatalmas hegység; hegygerincek és szakadékos völgyek váltakoznak egymás után. A völgyekben falvak, tavak, furcsa kőképződmények, legelő csordák és persze emberek mindenütt, akik közül nem mind rajong a bringásokért.
„Az egyetlen negatív momentuma a napnak, hogy az egyik lejtős szakaszon egy 10-12 éves forma gyerek megdobott kővel. Általában megfelelő magatartással (heves üdvözlés, integetés, mosolygás) elkerülhetők az ilyen incidensek, de 65 km/órás lefelé száguldásnál nem ajánlatos integetni. A kő a karomon ért, így inkább csak megijedtem, de azonnal lefékeztem és visszafordultam.
A gyerekek szétspricceltek, csak a helyszínen maradt öregekkel üvöltözhettem ki magam, hogy azután lecsillapodva már csak mulassak az abszurd helyzeten, hogy a jelenlévő etiópok legokosabbikának is csak egy yes-re futotta, bármit kérdeztem is.
– Hol vannak a kölykök?
– Yes.
– Vagy te dobtad a követ?
– Yes.
– Ez állati veszélyes, bukás lehetett volna belőle!
– Yes.
– Figyelj, te vagy az Egyesült Államok elnöke?
– Yes. (Február 17.)
Sör és kat
A csapat első pihenőjét az Afrika legnagyobb tavai közé tartozó, – egész pontosan hat Balatonnyi méretű -, Tana-tónál tartotta. A tó kis szigetein több száz éves keresztény kolostorok magasodnak, az itt élő szerzetesek kávétermesztésből tartják fenn magukat. A vízilovak és pelikánok által is kedvelt tavon a helyiek kicsi, papirusz nádból font csónakokkal közlekednek, ezzel járnak a gyerekek is iskolába.
A szudáni alkoholtilalom után jól esik az etióp sör, és a kerékpáros csapatnak alkalma nyílik a népszerű helyi könnyűdrog, a kat tesztelésére is. A katleveleket a száraktól megtisztítva egy csomóban kell az embernek a szájába tenni, majd rágni, rágni, rágni. A levelek íze nem túl jó, de a tudatmódosult állapot garantált. A térségben egyébként Etiópia és Kenya számít kattermelő nagyhatalomnak: az üzlet mértékét jelzi, hogy ha az árak elszaladnak, időnként a kormányoknak be kell avatkozniuk.
A Tour d’Afrique etiópiai szakaszának leglátványosabb része a Kék Nílus völgyén való átkelés. Az út meredeken fut le a folyó által vágott, 1400 méterrel mélyebben fekvő völgybe. Húsz kilométer ereszkedés után értük el a Kék Nílus felett ívelő egyszerű vasbeton hidat, amelyet félpályán éppen lezártak. A szembe jövő teherautó és a lenyűgöző látvány miatt lehúzódtam, a jármű súlya alatt félelmetesen lengett a híd. A völgyben dolgoznak, és ahogy a nap második felében kiderült, a túloldal egészében munkaterület, út épül a japán kormány támogatásával. A nap második fele szintén 1400 méter szintkülönbség, csak most felfelé… (Február 19)
A fehér ember rendkívül érdekes
Hogy Etiópiában az emberek nagyon kíváncsiak, a fővárosban Addisz Abebában is bebizonyosodott.
„Olvasgatással, beszélgetéssel, gumijavítással, csöndesen telt a délután. A helyiek figyeltek. Akár órákon át. Azt, hogy Sarah hason fekve olvas, 8-10 gyerek és felnőtt nézte folyamatosan a kordon mögül. A kerítésen kívül több száz – nem túlzok – etióp állt, ült, feküdt; volt aki kisszéket is hozott, meg napernyőt – talán sokáig marad. A kerékpárszerelés, a sátorverés, a főzés mind nagyon érdekes dolog, mégis a legjobb, ha valamelyikünk mosakodni indul.” (Február 23.)
A mezőnyt a fővárosban érte a hír, hogy a csapat hivatalos fotósának a Tana-tónál, egy terepjáróból ellopott fényképezőgépét megtalálta a rendőrség, a bűnösök pedig már a börtönben ülnek. „A tettesek hét hetet töltenek börtönben, ahol naponta háromszor a tenyerüket és a talpukat megvesszőzik.” (Február 22)
Frissen facsart mangó, papaya, ananász és avokádó
„Welcome to the jungle” – Dél-Etiópiában ismét mintha klímát váltottunk volna. Eddig nem látott burjánzó növényzet mindenütt, áthatolhatatlannak tűnő erdők, ültetvények, egészen az aszfaltút széléig. A házak is kiszorultak az út szélére, így a települések nagyon hosszúak, sőt, teljesen egybefüggnek. Mintha egyetlen hosszú-hosszú falun tekertem volna száz kilométeren át. Itt aztán nem probléma a frissen facsart mangó, papaya, ananász vagy avokádó dzsúz.) (Február 26.)
A Tour d’Afrique következő állomása Kenya volt. De természetesen a kilépés Etiópiából is több órás ügyintézést jelentett.
„Etióp oldalon némi zavart okozott a magyar útlevél egyik rovata, miszerint: Neme/Sex: F/M. Na de, akkor F vagy M? Mondjam vagy mutassam?” (Március 2)
Szanyi Gergő a National Geographic Online webdesignere. Útjának főtámogatója a GTS-Datanet.