Az első demokratikus jemeni választás

1989. november 30-án Dél- és Észak-Jemen elnöke találkozójukon megegyezett az egységes Jemen létrehozásáról. A tervük megvalósítása érdekében gyorsan kellett cselekedniük, mert a törzsi vezetők hevesen tiltakoztak az egység ellen, és félő volt, hogy az idő múlásával egyre több embert tudnak maguk mellé állítani.

1990. május 22-én a két jemeni országrész egyesült. A köztársaság élére az észak-jemeni Alí Abdallah Száleh került, míg kormányalakítással a dél-jemeni Hajdar Abú Bakr-al Attaszt bízták meg. Jemen fővárosa Szanáa lett. Természetesen mindkét fél félt az egyesüléstől. A déliek a már korábban kivívott jogaikat, az északiak pedig autonómiájukat féltették.

Az új egységes jemeni vezetésnek komoly politikai, gazdasági és társadalmi problémákkal kellett megbirkóznia. Az országban belpolitikai feszültség uralkodott, 7, 2 milliárd dollárnyi adósság terhelte az államkasszát, az olajmezők feltárása a nagyhatalmak segítségével még csak épp elkezdődött, ráadásul egymillió külföldön élő jemeni hazatelepülése is súlyos problémákat vetett fel.

Jemenben az első demokratikus és titkos választásra 1993. április 27-én került sor. Ekkor 2, 7 millió ember rendelkezett választójoggal, közöttük 500 ezer nő. A 301 képviselői helyre 3671 jelölt pályázott. Az északi Általános Népi Kongresszus 130, a déli Jemeni Szocialista Párt 70, a Jemeni Egyesülés Pártja (Islah) ugyancsak 70, a függetlenek 24, a Baath párt 7 mandátumot szerzett. Az egymással koalícióra lépett Népi Kongresszus és az Islah alakíthatott kormányt.

Az eredményes demokratikus választások ellenére a belső feszültség fokozatosan nőtt, hiszen nem alakult ki reális egység, és a mindennapok általános jelenségévé vált a politikai okokra visszavezethető mészárlás, terror. Májusban a helyzet odáig fajult, hogy Dél – és Észak-Jemen között kitört a háború.