A pusztító aacheni tűzvész

Aachen városának neve az ógermán „Ahha” (kiejtve: Acha) szóra vezethető vissza, ami vizet jelent. A források szerint Aachen – a dóm megépítéséig – elsősorban gyógyforrásairól volt ismert. A víz hatékonysága a különböző betegségek kezelésében állítólag már nagyon korán megmutakozott.

Az 1165-ben szabad birodalmi várossá nyilvánított Aachen a 13. században, elsősorban kendőgyártásának köszönhetően, látványos gazdasági fejlődésnek indult, és nem véletlen, hogy ezt követően lakosainak száma is jelentős mértékben megnövekedett. A 17. században azonban egy tragikus esemény megrekesztette a város prosperálását.

1656. május 2-án Aachenben Peter Maw péküzemében tűz keletkezett, amely pillanatok alatt átterjedt az egész városra. A gótikus város nagyrésze a tűzvész következtében leégett: 4664 ház vált a tűz martalékává és 7 ember vesztette életét. Némi túlzással azt lehet mondani, hogy a várost a semmiből kellett újjáépíteni.

Ekkor pattant ki a Lüttlichből származó orvos, Franciscus Blondel fejéből az aacheni fürdőváros gondolata. „Amit a tűz elpusztított, azt a víz építi majd újjá”- szlogennel megkezdődtek a helyreállítási és fejlesztési munkálatok a városban.

A városi vezetés megteremtette a „fürdőturizmust”. A rehabilitációs kúrák mellett azonban szórakozási lehetőségeket is biztosítottak: kaszinókat nyitottak és bálokat rendeztek. Aachen Európa-szerte híres fürdővárossá vált, amelyet többek között olyan prominens személyiségek tiszteltek meg látogatásukkal, mint Händel, Nagy Péter orosz cár vagy Nagy Frigyes porosz uralkodó.