A tengerek Indiana Jones-a

Sokan nem kedvelik, mivel úgy gondolják, hogy inkább kalandor, mintsem komoly régész, Franck Goddio-t azonban immáron egyáltalán nem zavarja mit mondanak róla tanult kollegái: eredményei valóban meggyőzőnek mutatkoznak, még akkor is, ha ő maga kezdetben inkább csak hobbinak gondolta a régészkedést. Az elmúlt húsz évben azonban az 58 éves francia állampolgárságú mélybúvár rengeteg kincset hozott a felszínre: több tucatnyi hajóroncs, több tonnás szobormaradványok, hatalmas templomok építőkövei és apróbb tárgyak is szerepelnek kincsvadászatának eredményei között.

Az ókori Alexandria kikötője

A legutóbbi expedícióval pedig olyan leletek kerültek felszínre, amelyeket eddig mindenki elveszettnek hitt: Alexandria partjainál kutatva ugyanis ráleltek az ókori város kikötőjének romjaira – a tenger felszíne alatt. A megtalált kincseket eddig a nyilvánosság elől teljesen elzárták, ám szombaton Berlinben az „Egyiptom elsüllyedt kincsei” címmel nyíló kiállításon most először közszemlére teszik.

Közel 500 tárgyat láthat a nagyközönség szeptember elejéig. A kiállítást Egyiptom és Németország elnökei nyitották meg szerdán. A hatalmas kőszobrok mellett, amelyek a tenger fenekéről kerültek elő, láthatóak lesznek a Kr.e. 8. századtól kezdődően egészen a Kr.u. 9. századig bezárólag előkerült kisebb érmék, ékszerek és kultikus tárgyak is.

Az egyik legféltettebb kincs kétségkívül az az öt és fél méter magasságú kőszobor, amely a termékenység és a Nílus istenét, Hapit ábrázolja, és egymagában is legalább öt tonnát nyom. A kiállításon azonban látható még Kleopátra és Caesar fiának, Caesarionnak a mellszobra, valamint Aphrodité és további, a római korból származó mellszobor is.

Kincsek a tenger fenekéről

Goddio mostani kiállítása azonban valóban csak egy töredéke bezsebelt „trófeáinak”. Az eredeti szakmáját tekintve pénzügyi tanácsadó francia korábban már rátalált a szintén elveszettnek hitt spanyol kereskedelmi hajóra, a San Diego-ra, amely a Fülöp-szigetek partjainál süllyedt el igen értékes porcelánrakománnyal a fedélzetén. Szintén az általa alapított Institut Européen d’Archeologie Sous-Marine munkatársai hozták felszínre Napóleon híres flottájának roncsait, de három évvel ezelőtt a Goddio vezette kutatócsoport lelt rá egy igencsak ritkaság számba menő francia rabszolgahajóra Kuba partjainál.

Az eredmények némi elismertséget hoztak neki a zsörtölődő és irigykedő szakmában is: 2003 óta az Oxfordi Egyetemen létrehozott tengeri régészeti központtal (Oxford Centre for Maritime Archeology) együttműködésben dolgozik Goddio Intézete, így rosszakarói immár arra sem tudnak hivatkozni, hogy a szakma egyáltalán nem áll Goddio háta mögött.

Ráadásul nagy előnye a Goddio-csapatnak, hogy olyan technikai felszerelést használ, amiről egy egyszerű egyetemi kutatócsoport álmodni sem mer: több millió eurót érő berendezéseikkel jóval könnyebben találnak rá az elsüllyedt kincsekre, mint bármelyik másik kutatócsoport tagjai. Legutóbb a francia atomenergetikai kutatóintézet fejlesztett ki az intézet számára egy különleges radart, amivel a tenger fenekét tudják pásztázni.

37 évesen lett régész

A régészek irigysége ugyanakkor majdhogynem érthető: a pénzügyi karrierjét 37 évesen felhagyó Goddio azért új szakmájába is átmentett valamit korábbi életéből. Bár csak negyven évesen kezdett el komolyabban foglalkozni a tengerek mélyén rejtőző kincsekkel, pénzügyi végzettsége segített neki abban, hogy az elérhetetlennek tűnő kincsek a felszínre kerüljenek.

Olyannyira ügyesen menedzselte ugyanis intézetét, hogy nagylelkű szponzorai gyakorlatilag minden vállalkozását finanszírozták. A legutóbbi expedíció óta pedig állandó szponzorként a luxenbourgi székhelyű Hilti céget is maga mögött tudhatja.

Irigyei így már nemcsak későn kezdődő régészkarrierje miatt neheztelnek rá, hanem a régészeti feltárásokhoz szükséges szponzorok miatt is. A német Commerzbank és a francia olajvállalat, az Elf komoly összegeket költött Goddio-ra, de mindegyikük elégedett lehet: kalandtúrái sohasem végződtek eredménytelenül.