Öngyilkosság ciánkapszulával

A mezőgazdasági diplomával rendelkező Heinrich Luitpold Himmler 1923 nyarán lépett be a nemzetiszocialista pártba, ahol olyannyira sikeres tevékenységet folytatott, hogy 1929-ben Hitler az SS birodalmi vezetőjévé nevezte ki.

Az első véres akciójára 1934-ben került sor, amikor is levezényelte a “hosszú kések éjszakáját”. A tisztogatások során nemcsak az SA vezérkarával végzett, hanem az egykori kancellárt, Kurt von Schleichert és feleségét is meggyilkoltatta.

A politkai ellenfelekkel történő leszámolás után a zsidók kiirtását tűzte ki legfontosabb céljául. Himmler a legjelentősebb művében, a Der Untermensch-ben a zsidókat csekély értékű lényeknek titulálta, akik még az állatoknál is alacsonyabb rangúak.

Az 1936-tól belügyi államtitkári, majd 1943-tól belügyminiszteri tisztet betöltő Himmler állítólag azon ritka magasrangú politikai vezetők közé tartozott, akik rendszeresen látogatták a megsemmisítőtáborokat és több alkalommal is élvezettel nézték a kivégzéseket.

Miután teljesen egyértelművé vált, hogy Németország belebukott a háborúba, Himmler megpróbálta menteni a bőrét. Heinrich Hitzinger álnéven igyekezett a szövetségesek szeme elől eltűnni. A feltűnően új papírokkal rendelkező Himmler azonban a brit ellenőrzésen fennakadt, és a gyanús foglyot a lüneburgi szövetséges táborba szállították.

Miután 1945. május 23-án Himmler valódi személyazonosságára fény derült, a kihallgatószobában öngyilkosságot követett el. „Heinrich Himmler vagyok”- mondta és a fogai között rejtegetett ciánkapszulát lenyelte.