A legnépszerűbb japán sport: a szumó

A szumó, a hagyományos japán harcművészet sok száz éves gyökerekkel rendelkezik. Az első írásos említése 712-ből a „Régi Dolgok Krónikájá”-ból származik. A legenda szerint több ezer évvel azelőtt egy Japán sziget birtoklási jogáért szumózott először egymással két isten.

A történelmi források szerint i.e. 23-ban már két földi halandó is hasonló módon mérkőzött meg egymással, és innentől kezdve a nép körében egyre népszerűbb sporttá vált a szumó. A kezdetben szabályok nélküli mérkőzések olyannyira közkedveltek lettek, hogy gyakran még a császár is a nézők közé ült.

A kora középkorban harcművészetté nyilvánított szumóbirkózás szabályrendszere a IX. században alakult ki, és ekkor terjedt el a napjainkban is oly jellegzetes ágyékkötő használata is. A sport a hétköznapok részévé vált, és nemcsak a magasrangúakat szórakoztatta, hanem a köznépet is bámulatba ejtette.

A 17-19. században még dicsfényben úszó szumósok és azok „klubjai” számára a Meidzsi korszak komoly nehézségeket hozott. 1868 után Japánban modernizáció vette kezdetét, ezért kezdeményezések történtek – többek között – a szumózás beszüntetésére is. Megvonták az állami támogatásokat, ami a sportolóknak és szövetségeiknek komoly megélhetési problémákat okozott. A japán nép azonban ragaszkodott eme szórakozásához, így nagy küzdelmek árán sikerült a szumót életben tartaniuk.

A szumóbirkózás még ma is a legnépszerűbb sportok egyike Japánban, mely során a tataminak nevezett küzdőtéren a 120-160 kilós sportolók megpróbálnak egymás fölébe kerekedni. Ennek a sportnak volt az egyik legismertebb küzdője, majd sikeres edzője Takanohana Kenshi, aki egy évvel ezelőtt, 2005. május 30-án 45 éves korában rákban hunyt el. A 115 kilójával pehelysúlyúnak számító Kenshi sokat dohányzott, ami valószínűleg nagymértékben szerepet játszott rákos megbetegedésében.

A magyar szumóbirkózók szövetségének honlapja szerint az ősi japán harcművészet 1995 óta létezik Magyarországon is : ötven magyar szumós amatőr alapon űzi a sportot.