András, Andor, Andrea2021. november 30., kedd
Kultúra

Klímaváltozás okozta a Nazca-kultúra kialakulását és bukását?

National Geographic Magyarország

A legújabb kutatások szerint a dél-perui Nazca-kultúra kialakulásáért és eltűnéséért is a klímaváltozás felelős. Míg a szárazság miatt a folyóvölgyekben koncentrálódó népesség igen fejlett kultúrát teremtett, az elsivatagosodás a kultúra eltűnéséhez vezetett.

A Nazca-kultúra a több négyzetkilométer kiterjedésű felszíni ábráiról (geoglifák) vált világszerte ismertté, habár az ábrák jelentése, funkciója valamint maga a Nazca- kultúra ma is számos dilemma elé állítja a tudományt. Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy ebben a sivatagos környezetben, hogy tudott olyan fejlett, munkamegosztáson alapuló mezőgazdasági társadalom kialakulni. Erre próbál választ adni Bernhard Eitel és Bertil Machtle a német Geographische Rundschau-ban megjelent tanulmányában.

A Paracas-Nazca-kultúra egykori területe a mai Dél-Peruban húzódott, mintegy száz kilométerre a Csendes-óceántól, egészen az Andokig, ahol a sivatagos táj fokozatosan átmegy az Altiplano szemiarid (félszáraz) fennsíkjába. A kultúra központi területe Palpa és Nazca között volt, mintegy 250-800 méter tengerszint feletti magasságban. A területet egy állandó (Rio Grande) és több időszakos vízfolyás szeli át.

A sivatagos terület éghajlata a délnyugati szelek uralma alatt áll. A part mentén a – délről érkező – hidegvízi Humboldt-áramlás révén kialakuló száraz légtömegek miatt a vidéken igen ritka a csapadék. Ez igaz az El-Nino években is, amikor az Egyenlítő felől érkező meleg áramlatok következtében Peru északi területein és Ecuadorban bőséges csapadék jut a partvidékre. Dél-Peruban ez a jelenség legfeljebb ködképződés és igen kevés csapadék formájában jelentkezik, melynek révén a sivatag rövid időre „kivirágzik”.

A félszáraz trópusi területek alapvetően kedvező feltételeket kínálnak az emberi megtelepedésre, ugyanis itt nem jellemzők a pusztító trópusi betegségek; a nyílt füves puszták pedig kedveznek a vadászat és a földművelés (öntözéses kultúrák) számára. Ugyanakkor ezek a területek reagálnak a legérzékenyebben a klímaingadozásra, így az ott élő lakosság igencsak kiszolgáltatott a környezeti változásoknak – írja a szerzőpáros.

Itt elsősorban nem a hőmérséklet, hanem a vízháztartás változásáról van szó. Ugyanis akár 50-100 mm/év csapadékmennyiség is képes gazdag, füves pusztává „varázsolni” egy sivatagot, és fordítva. Tehát míg egy ilyen mértékű változás nedvesebb éghajlati körülmények között nem igazán tűnik fel, a sivatagi peremterületeken komoly változást idéz elő az ökoszisztémában, és jelentősen befolyásolja a lakosság életfeltételeit. Ennek megfelelően a Paracas-Nazca-kultúrára is valószínűleg jelentősen hatott a sivatag keleti irányba történő terjeszkedése.

A folyóvízi elöntések éltették az itteni kultúrákat

Régészeti kutatások bizonyították, hogy a Nazca-kultúra nem hirtelen, hanem i.e 2. évezredtől fokozatosan fejlődött ki a korábbi kultúrákból. A mai száraz sivatagos klíma-adottságokból kiindulva jogosan merül fel a kérdés, hogy mi adta a létfeltételét a több ezer éves kultúráknak.

Az Andok előterében vett üledékminták arról árulkodnak, hogy itt valamikor nedves környezet uralkodott és gazdag növénytakaró borította a területet. Vizsgálatok kimutatták, hogy az itt található lösz 11000-4000 évvel ezelőtt keletkezett. Az üledékben található csiga fosszíliák pedig váltakozó nedves és száraz körülményekről árulkodnak.

Ez után, vagyis mintegy i.e. 2000-től már száraz időszak következett; ekkorra megszűnt a löszképződés, és a folyóvíz helyett már csak a szél és az időszakos esőzések szállították a finom üledékszemcséket. A régészeti leletekkel egybevetve kiderül, hogy ez az időszak – a nyílt füves vegetáció átmenete száraz, sivatagos környezetbe – egybeesik a Paracas-Nazca-kultúra gyökereinek megjelenésével. A két jelenség egybeesése nem meglepő, hiszen a sivatagi területek növekedése a környéken élő népeket arra kényszerítette, hogy a folyóvölgyek oázisaiban tömörüljenek, ahol legalább az Andokból érkező időszakos víz biztosítva volt.

Ez az időszak egy fejlett kultúra kialakulásának kezdete. Időszámításunk előtt 1800-tól elterjedt a kerámiakészítés; egyre összetettebbé vált a társadalom; a mezőgazdasági termelés pedig a magasan fejlett öntözési technológián alapult. A Paracas-kultúrában (i.e 800-200.) megindult a geoglifák készítése, amelyek jelentését és funkcióját ma is számos vita övezi.

A száraz időszak a Paracas-kultúrától a Nazca-kultúra közepéig (i.e 200-tól i.u 600-ig) tartott. Ebben az időszakban jellemző volt, hogy az időszakosan fellépő heves esőzés miatt a folyók megáradtak és így nagy mennyiségű termékeny üledéket hordtak magukkal és terítettek szét az oázisokban (az egyiptomi Nílus áldásos áradásaihoz hasonlóan). Ez élhető körülményeket teremtett az itt élő népesség számára: kedvező klíma, termékeny talaj, trópusi betegségek hiánya; viszont az érzékeny ökoszisztéma egyben nagy kockázatot is rejtet magában.

A negyedik századtól fokozódott a szárazodás mértéke

Időszámításunk után. a 4. századtól viszont egyre inkább elmaradt a termékeny folyóvízi hordaléklerakódás. A szedimentológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a bevágódó folyók elsősorban kavicsot és egyéb durva hordalékot hoztak magukkal. Szakértők szerint ez arra utal, hogy a területen megnövekedett a szárazabb időszak aránya, amit rövid, de heves esőzések kísértek. Ezt bizonyítják a régészeti leletek is, vagyis, hogy a sivatag keleti irányba történő eltolódását a helyi népesség is követte. Ennek következtében az időszámításunk utáni 2. századtól a lakott területek központja keletebbre, az Andok hegylábi régiójába tevődött át.

A 7. századra a szárazodás olyan mértéket öltött, hogy az egykori folyóvölgyi oázisok már nem tudták biztosítani a korábbihoz hasonló életfeltételeket a helyi népesség számára, és feltehetőleg ez vezetett a Nazca-kultúra összeomlásához. Több közvetett bizonyíték van arra, hogy térségben legkésőbb a 14. századtól újabb nedves időszak köszöntött be, és ezzel a terület újra benépesült; viszont a 16. században jelentkező ún. kis jégkorszaktól kezdve újra sivatagossá vált a vidék, és kialakult a mai kép.

A területen végzett méréseket eddig sajnos más, a környékről származó vizsgálat nem támasztotta alá. A Titicaca-tó egykori vízszintingadozásának rekonstruálásából az derült ki, hogy a száraz időszak i.e. 5000. és i.e. 2000. között volt, ami gyakorlatilag ellentmond a fenti szedimentológiai vizsgálat alapján megállapított nedves-száraz periódusnak. Ugyanakkor figyelembe kell venni –hangsúlyozzák a kutatók, hogy a tó vizét nem csak a csapadék, hanem a hó és a jégolvadás is táplálta/ja, ami nem feltétlenül esik egybe a klimatikus változásokkal. A gleccserekből vett fúrásminták viszont „csak” 1500 évre visszamenőleg adnak választ, vagyis nem érintik a kérdéses időszakot. „Ugyanakkor a fenti eredményeket alátámasztja, hogy a Nazca-kultúra végét jelentő szárazodás időszaka egybeesik egy globális méretű, vagyis a világ több pontján is megfigyelt klímaváltozással (Európa, Kína, Indus-völgye).” – állítja a szerzőpáros.

Hozzászólások

Több ezer éves épületre bukkantak Peruban

Több ezer éves épületre bukkantak Peruban

A struktúra a legkorábbi vályogtéglából emelt épület a kontinensen.

Római kori üveggyárat fedeztek fel

Római kori üveggyárat fedeztek fel

A mai Izrael területéről származó üveg a birodalom távolabbi pontjaira is eljutott.

A Közel-Kelet legnagyobb fennmaradt mozaikja

A Közel-Kelet legnagyobb fennmaradt mozaikja

A 8. században épült Hisám-palota udvarát díszítő színes mozaik térkő a ciszjordániai Jerikóban összesen 827 négyzetméteres járófelületet díszít.

Római mozaikra bukkantak egy farmon

Római mozaikra bukkantak egy farmon

A Homérosz Iliászának egy jelenetét megörökítő mozaik egy villához tartozott.

Több száz tárgy került elő Törökország tengereiből

Több száz tárgy került elő Törökország tengereiből

2021-ben különösen sikeresek voltak a helyi tengeri régészeti projektek.

National Geographic 2021. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 995 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket