Az Esterházy-család felemelkedése

Miután a Wesselényi-féle felkelésre fény derült, I. Lipót Habsburg uralkodó úgy döntött, hogy a királyi Magyarország szuverenitását jelképező nádori intézményt megszünteti. Hosszú éveken át nem állt nádor az ország élén.

A fagyos politikai légkör az 1680-as évek elején olvadni látszott. 1681. június 13-án a soproni országgyűlésen Esterházy Pált nádorrá választották. Esterházy Pál számára nem volt ismeretlen a nádori politizálás, hiszen apja, Esterházy Miklós két évtizeden át töltötte be ezt a magas pozíciót.

Az Esterházy-dinasztia megalapítója, Esterházy Miklós nem csupán mesterien tudott feleséget választani magának, hanem politikai tehetséggel és megkérdőjelezhetetlen Habsburg-hűséggel is rendelkezett. Rövid időn belül a család az ország legvagyonosabbjai és legbefolyásosabbjai közé került, ezért a régi mágnások felkapaszkodottaknak tartották őket. Tóth István György történész szerint a család megítélése egy tragikus esemény kapcsán változott meg pozitív irányba.

1652-ben az esztergomi bég lovaskatonáival szemben lezajlott vezekényi csatában négy Esterházy hunyt el, akik között ott volt Esterházy László, Miklós legidősebb fia is. A magyar történelemben korábban nem volt rá példa, hogy egy főúri családból egyetlen ütközetben négyen is meghaljanak.

Az ekkor még csak 17 éves Esterházy Pál pillanatok alatt a figyelem középpontjába került, hiszen a család feje lett. Esterházy Pál apja nyomdokain haladva egy hatalmas birtokrendszer megteremtésével a királyi Magyarország leggazdagabb családjává tette az Esterházyakat. A Nádasdy birtokrész megszerzése, a hódoltsági földek felvásárlása, a higanykereskedelem lebonyolításának kizárólagos joga, mind-mind a családi vagyont gyarapította.

Esterházy Pál életetét azonban nemcsak a politikai és a gazdasági ügyek intézése töltötte ki, szabadidejében szívesen írogatott és állítólag zeneszerzőnek sem volt éppen tehetségtelen.