Erkel Ferenc, a zenei géniusz

1893. június 15-én Budapesten 83 éves korában elhunyt Erkel Ferenc, a Pesti Magyar Színház első karmestere, az Operaház első zenei igazgatója, Kölcsey Himnuszának megzenésítője, a Zeneakadémia igazgatója, a Filharmóniai Társaság megalapítója és a magyar nemzeti opera műfajának megteremtője.
1810. novemberében gyulai muzsikuscsaládban született Erkel Ferenc, a később Európa-szerte elismert zeneszerző, karmester, zongoraművész. A kivételes zenei tehetséggel megáldott Erkel már 17 évesen magánzenetanárként tartotta fenn magát Kolozsvárott, majd zongoraművészként többfelé is koncertezett.
1834-es pesti sikerei után úgy döntött, hogy a fővárosban telepedik le. A tényleges zenei karrierje ezt követően indult be. A Budai Magyar Színjátszó Társaságnál, valamint a Pesti Német Színháznál vezényelt, amikor 1838-ban felkérést kapott a Pesti Magyar Színháztól. Az „ősi” Nemzeti Színházban mintegy 30 éven át volt a zenei élet meghatározó személyisége.
Nemcsak a Pesti Magyar Színház első karmestere, az Operaház első zenei igazgatója, Kölcsey Himnuszának megzenésítője, a Zeneakadémia igazgatója és a Filharmóniai Társaság megalapítója volt, hanem a magyar nemzeti opera műfajának megteremtője is. Több operát írt, de kétségtelenül a legnagyobb sikereit a Hunyadi László és a Bánk bán című műveivel érte el.
Az 1893. június 15-én 83 éves korában elhunyt Erkel Ferencet a magyar zenei élet legnagyobbjai között tartjuk számon. Nevét őrzi a róla elnevezett budapesti színház és az 1952-ben alapított Erkel Ferenc-díj is.