Új tények az Adenauer-merényletről

1952. március 27-én egy ismeretlen a müncheni pályaudvaron egy borítékot és elég komoly összeget nyomott két tizenéves fiú kezébe.

A férfi arra kérte a tinédzsereket, hogy adják postára helyette a levelet, mivel ő lekésné az induló vonatot, ha még a postára is elszaladna vele.

A két fiatal azonban észrevette, hogy az ismeretlen mégsem szállt fel a vonatra, hanem követi őket. Ez a tény, a kezükbe nyomott jelentős pénzösszeg valamint a pontatlanul, ám közvetlenül Adenauer kancellárnak szóló címzés felkeltette bennük a gyanút és a posta helyett a helyi rendőrkapitányságra vitték be a levelet.

A jóvátételi tárgyalások megszakítása volt a cél

A fiatalok gyanúja tényleg megalapozottnak tűnt: a küldemény egy levélbomba volt, amely egy tapasztalt tűzszerész életét követelte a csomag felbontása közben a müncheni kapitányság alagsorában. Alig pár nappal később két másik bomba is robbant az izraeli és nyugat-német küldöttségek tárgyalásának helyszínéül szolgáló hollandiai Wassernaar-ban. Ez utóbbi bombák senkit sem sebesítettek meg, ám a merényletet magára vállaló Zsidó Partizánok Szervezete egyértelművé tette: a holokauszt jóvátételéről szóló tárgyalásokat mindenáron megpróbálják megakadályozni.

A korabeli nyomozás során rögtön kiderült az is, hogy a két merénylet között komoly összefüggés van: mindkettőnek a jóvátételi tárgyalások félbeszakítása lett volna a célja, a német nyomozóhatóságok pedig viszonylag gyorsan felderítették a lehetséges tettesek körét. A francia rendőrség nemsokára el is fogott négy gyanúsítottat, átadták őket német kollégáiknak, ám vádemelésre csak egyikőjük esetében került sor, nála is mindössze tiltott fegyvertartás miatt. A merénylettel kapcsolatos ügyet viszonylag gyorsan lezárták, elsősorban magának Adenauer kancellárnak az utasítására.

Újból elővették

A német Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap azonban nemrégiben felelevenítette az ügyet annak kapcsán, hogy egyik újságírója rátalált egy kis példányszámban, magánkiadó útján, Izraelben kiadott vallomásra, amelyben az ügy egyik főszereplője, Elieser Sudit maga írja le, hogy a későbbi izraeli miniszterelnökkel, Menachem Begin-nel együtt tervelték ki a merényletet.

Az apját és anyját is a holokauszt során elveszető Begin ugyan később, 1978-ban az egyiptomi miniszterelnökkel, Al Sadat-tal közösen Nobel-békedíjat is kapott az izraeli-egyiptomi békéről szóló megállapodás létrehozásáért, ám az ötvenes években még radikális nézeteket vallott: a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke szerint egyik parlamenti felszólalásában indulatosan kirohant a németek és Adenauer ellen: „Minden német gyilkos. Adeaneuer is gyilkos. És minden segítője gyilkos!” – kiabált közbe egy felszólalásba, amely a németekkel folytatott jóvátételi tárgyalásról szólt.

Begin sohasem tagadta, hogy a jóvátételi tárgyalások azonnali megszakításán dolgozik: véleménye és sok más izraeli állampolgár véleménye szerint ugyanis a jóvátétel címén fizetett pénz csak „vérdíj”, amely sérti az áldozatok hozzátartozóinak érzékenységét. Beginnel együtt sokan mások leginkább a németek felelősségre vonásának elmaradását hiányolták, és igen sokan ellenezték a jóvátételi tárgyalásokat is.

Begin

A nemrégiben napvilágra került vallomásból az is kiderül, hogy Begin maga pénzelte az Adenauer elleni merényletet, bár a levélbomba ötlete Sudit-tól származott, aki a robbanószerkezetek specialistája volt. A Begin által beígért pénz azonban az előkészítés során hamar elfogyott (egy alkalommal Begin még azt is megígérte Sudit-éknak, hogy karóráját is eladja az akció sikere érdekében), ráadásul az előkészítés helyszínéről, Párizsból is azért nem sikerült elutazniuk a később elfogott merénylőknek, mert nem állt rendelkezésükre az utazáshoz szükséges összeg.

Jegelve

Az ügy különösségéhez az is hozzátartozik, hogy olyan német ügyészek nyomoztak az izraeli merénylők után, akik korábban részt vettek a náci apparátus tevékenységében. Adenauer azonban az ügyet mindenféleképpen „jegelni” akarta, hiszen komoly diplomáciai konfliktushoz, a jóvátételi tárgyalások félbeszakadásához vezethetett volna. Márpedig Adenauer célja az volt, hogy izraeli támogatással kerüljön vissza az NSZK a nyugati szövetségesek sorába.

Nyilvános nyilatkozataiban is elszigetelt merénylőkről szólt a német kancellár: „Számomra a merénylet egy őrült tette, és mint minden rendes német elhatárolódik attól, hogy a Gestapo szadisztikus tetteivel azonosuljon, úgy azt is elutasítom, hogy a zsidóságot az őrült fanatizmussal azonosítsam csak azért, mert a merénylő éppen egy izraeli állampolgár volt” – nyilatkozta a német kancellár akkoriban.