II. Vencel, a félős cseh király

Vencel 1271-ben II. Ottokár cseh király és a kijevi nagyfejedelem lánya, Kunigunda gyermekeként jött a világra. Mindössze 7 éves volt amikor apja meghalt, így az ország irányítását IV. Ottó brandenburgi őrgróf kaparinthatta meg.

Ottó az ifjú Vencelt éveken át a brandenburgi, a spandaui és a zittaui börtönben tartotta fogva, ahol a fiú gyakran szenvedett a hidegtől és az éhségtől. Állítólag az állandó betegeskedése és mindentől való félelme is ide vezethető vissza. Vencelben nemcsak a dörgés, a villámlás, a vihar keltett rettegést, hanem a macska és annak nyávogása is.

Az 1280-as évek első felében egyre hevesebb ellenállás bontakozott ki brandenburgi Ottó és annak szövetségeseivel szemben, ami kedvezett Vencel hatalomra juttatásának. Przemysl Vencel 1285-benszabadult a fogságból, de a tényleges irányítás csak 5 év múltán került a kezébe.

Vencel Magyarország és Ausztria kapcsán nagyratörő álmokat dédelgetett magában, melynek megvalósulásával egész Közép-Kelet Európára kiterjedő hatalommal rendelkezett volna. Az Árpád-ház kihalása után János kalocsai érsek támogatásával II. Vencel fiát, az ugyancsak Vencelt Székesfehérvárott magyar királlyá is koronázták. Természetesen sok magyar főúr – félve a csehek hatalmának túlzott megnövekedésétől – nem ismerte el Vencelt legitim magyar uralkodónak. 1304-re Magyarországon olyan bizonytalanná és feszültté vált a helyzet, hogy II. Vencel jobbnak látta fiát hazavinni.

A magyarországi kudarc után II. Vencel figyelme Ausztria felé irányult. Célkitűzéseit azonban már nem vihette véghez, mert a tuberkolózisban szenvedő uralkodó 34 éves korában, 1305. június 21-én meghalt.