Madagaszkár függetlenné válása

Az Indiai-óceánban, Afrikától mintegy 540 km-re fekvő Madagaszkárt a 8-14. század között malájok népesítették be. Később indiaiak, arabok és afrikaiak is érkeztek.

Az európaiak csak a 16. században, a nagy földrajzi felfedezések idején szereztek tudomást az óceánban megbújó Madagaszkárról. 1500. augusztus 1-én Diego Dias portugál hajós pillantotta meg elsőként az ismeretlen szigetet, mégis az új terület felfedezőjeként – az ugyancsak portugál származású – Francisco de Almeidát ismerik el.

A korábban nyitott, az idegenekkel szemben befogadóan viselkedő sziget a 19. század elején I. Ravanalona királyné uralkodása idején bezárta kikötőit az európaiak előtt. A szigeten lévő külföldieket kivégezték, megkínozták, vagy egyszerűen csak elűzték. Ravanalona a külfölddel fenntartott kapcsolatokat minimálisra csökkentette.

A királyság a franciák imperialista politikájának azonban nem sokáig állhatott ellen. Az 1897-ben francia protektorátus alá került szigeten 1960-ig a franciák brutális katonai erő alkalmazásával tartották fenn hatalmukat.

Több elkeseredett és sikertelen felkelést követően 1960. június 26-án a szigetlakók kinyilvánították függetlenségüket. Maglas néven megszületett az új köztársaság. Az ország csak 1972-ben kapta a Madagaszkár elnevezést.

A kávét, cukornádat, dohányt, vaníliát, szegfűszeget, borsot, féldrágaköveket exportáló Madagaszkár napjainkban a legszegényebb, legfejletlenebb országok között foglal helyet. Egy 2003-as felméres szerint a lakosság jelentős része naponta 1 dollár alatti összegből él.