A végzetes hattini csata

Miután 1095-ben a clermonte-i zsinaton II. Orbán pápa harcot hirdetett a Szentföldön garázdálkodó muzulmánok ellen, megszerveződöttek a keresztes hadjáratok. 1270-ig bezárólag összesen hét keresztes hadjáratról van tudomásunk, melyek közül a keresztesek a másodikban könyvelhették el a legnagyobb veszteségeiket.

Amíg a leprától szenvedő IV. Balduin jeruzsálemi király élt, addig a Szentföldön viszonylagos nyugalom uralkodott a keresztények és a muzulmánok között. Balduin, aki tisztelte Szaladin szultánt, tudta, hogy egy esetleges konfliktus a Jeruzsálemi Királyság végét is jelentheti akár.

A Balduin halála után trónra kerülő Guido már nem gondolkodott olyan bölcsen, mint elődje, és háborút provokált Szaladin szultánnal szemben. Mivel Chatilloni Rajmund a fennálló béke ellenére rendszeresen megtámadta és kifosztotta a kereskedőkaravánokat, Szaladin csapataival együtt megindult Jeruzsálem ellen.

22 ezer keresztessel szemben 25 ezer muzulmán vonult fel Hattinnál. A vízhiánytól és az iszonyú hőségtől meggyötört keresztény csapatok 1187. július 4-én megsemmisítő vereséget szenvedtek. Miután Guido király elismerte a csata elvesztését, a muzulmán hadtest északi szárnyát áttörve, kíséretével elmenekült. Később azonban Szaladin fogságába került, de nem esett bántódása. A Szaladni által joggal megvetett Rajmund már nem volt ilyen szerencsés: állítólag őt Szaladin lefejeztette, illetve más források szerint saját kezűleg fojtotta meg.

Ezt követően Szaladni megállíthatatlanul nyomult előre. Csak néhány vár maradt a keresztények kezén. A muzulmánok 1187 szeptemberéig mintegy 52 várost és erődítményt foglaltak el, október 2-án pedig Jeruzsálemet is bevették.