Caroline királyné bűne

1762-ben született meg III. György angol király legidősebb fia, a későbbi IV. György. A walesi herceg éles eszű és jóképű fiatalember volt, azonban kicsapongó életmódja miatt csak „züllött herceg”-ként emlegették.

A fáradhatatlan nőcsábász hírében álló György életében 1795-ben jelentős változás állt be. III. György parancsára feleségül vette Caroline von Braunschweiget, első unokatestvérét. Mivel a pár kölcsönösen viszolygott egymástól, ezért már az is nagy dolognak számított, hogy született egy közös kislányuk. A későbbiekben azonban minden kapcsolatot megszakítottak egymással. Megegyeztek, hogy nem válnak el, de mindketten a maguk útját járják.

Miután 1820-ban III. György király meghalt, Caroline IV. György feleségeként igényt tartott a királynéi ranggal járó kiváltságokra, jogokra. A nejétől irtózó György azonban igyekezett mindent elkövetni, hogy megszabaduljon Caroline-tól.

1820. július 5-én egy meg nem nevezett magánszemély a Lordok Háza elé vádiratot nyújtott be a királyné ellen. Senki se mondta ki, de mindenki tudta, hogy a piszkos ügy hátterében a királyné férje, IV. György angol király áll.

A beterjesztett vád szerint a királyné milánói tartózkodása idején házasságtörő viszonyt folytatott Bartolomeo Pergami katonatiszttel, akit inasként állított szolgálatába. A vád számtalan tanút sorakoztatott fel, akik terhelő vallomást tettek a királyné és szeretője ellen. A tanúk azonban annyira belegabalyodtak tanúvallomásukba, hogy szavahihetőségük erősen megkérdőjeleződött. Végül a király belátva, hogy a perben nem nyerhet, ejtette a vádat a királynéval szemben.