Bonn, az ex-főváros sikertörténete

A háború után, Németország kettészakadásával, jelentéktelen Rajna menti kisvárosból avanzsált fővárossá Bonn. Tizenöt éve már csak ex-főváros címmel „büszkélkedhet”.

1991. június 20-án a bonni Marktplatzon több ezres tömeg gyűlt össze, hogy óriáskivetítőn kövesse nyomon a parlamenti szavazását, az országgyűlést székhelyét illetően. A szavazás kis különbséggel, 338-320 arányban Berlin „győzelmével” végződött. Szakmai körökben sokan figyelmeztettek, hogy a minisztériumok és az állami intézmények, hivatalok elköltözésével drasztikusan nő majd a munkanélküliség a városban. Ennek ellenére a Rajna menti város sikertörténetet könyvelhet. Az elmúlt tizenöt év eredményeiről ad számot Claus C. Wiegandt, a Geographische Rundschau júniusi számában megjelent cikkében.

Az 1991. évi döntés értelmében csak a legfontosabb minisztériumokat és államigazgatási intézményeket költöztették át Berlinbe, fenntartva egyfajta munkamegosztást az új és az ex-főváros között. A hirtelen struktúraváltást kompenzálandó Bonn és a környező régió tetemes állami támogatást kapott 1994 és 2004 között. A város vezetősége pedig igen rövid idő alatt kidolgozott egy eddig sikeresnek tűnő hosszú távú fejlesztési koncepciót, amelyben Bonnak többek között olyan szerepeket szántak mint európai és nemzetközi együttműködési központ, valamint tudományos és kutatóközpont.

A támogatás és a fejlesztési irányvonalak révén Bonn és a környező régió a várakozásokkal ellentétben dinamikus fejlődésnek indult. A város lakossága több mint öt százalékkal, a környező régióé pedig 11-16 százalékkal nőtt 1991 és 2005 között. A 8, 7 százalékos munkanélküliségi mutató 2004-ben jóval az országos átlag (12, 3 százalék) alatt volt.

A minisztériumok Berlinbe történő áthelyezésével „csak” alig 2500 embernek kellett a munkahelyét az új fővárosba követnie, ugyanis a régi minisztériumok egy része és az újonnan alakult minisztériumok közül jelenleg hat Bonnban működik (több mint tízezer fős hivatalnoki gárdával), valamint mintegy húsz államigazgatási intézmény is itt kapott helyet. A szövetségi parlament (Bundestag) pedig csak később, 1999-ben költözött Berlinbe. Ezzel a lépéssel a bonni minisztériumok és hatóságok parlamenti döntésekbe való beleszólási lehetősége jelentősen csökkent. Sokan attól tartanak – valószínűleg joggal -hogy ez a helyzet tovább romlik, vagyis Bonn politikai szerepe a jövőben egyre jelképesebbé válik.

A külképviseletek helyett ENSZ hivatalok székhelye lett

A mintegy negyven éves fővárosi lét során több mint 150 ország külképviselete működött a Rajna menti városban, mára ez a szám 31-re csökkent, és nagyrészt fejlődő országok képviseletét jelenti, amelyeknek túl nagy anyagi megterhelést jelentett volna Berlinbe költözni.

Ezt pótlandó, Bonn 1996 óta másfajta nemzetközi központi szerep kiépítésére törekedett. Sikerrel. Mintegy 12 ENSZ hivatal telepedett le a városban; elsősorban az 1992. évi Rio de Janeiroi csúcs után ( „ENSZ Konferencia a Környezetről és Fejlődésről”) alakult, környezetvédelemmel és fejlesztéssel foglalkozó titkárságok, több mint 500 alkalmazottal.

Az ENSZ hivatalokon kívül még mintegy 150 állami és civil nemzetközi együttműködéssel és fejlesztéssel foglalkozó szervezet székel itt. A város legfőbb vonzerejét a jó közlekedés, a fővárosi korból öröklött nemzetközi kapcsolatok és szakembergárda, valamint számos oktatási intézmény jelenti.

A privátszférában a legnagyobb munkahelyteremtők a Deutsche Post World Net és a Deutsche Telekom, székhelyüket a város modern részén építették fel.

Tudományos kutatóközpont

A már működő Friedrich-Wilhelms Egyetem mellett két főiskola és egy kutatóközpont települt az utóbbi években a városba. A CAESAR ( Center of Advanced European Studies and Research) több mint 220 kutatója elsősorban a nanotechnológia, biotechnológia és gyógyászat terén végeznek világviszonylatban is vezető jellegű kutatásokat.

… és a jelenlegi Berlinben

Az új intézmények nem csak munkahelyet és hírnevet hoztak a városnak, de az épületállomány megújulását, az infrastruktúra fejlesztését is eredményezték.

Habár az ex-főváros jelentős mértékben veszített politikai szerepéből, az elmúlt tizenöt év a várakozásokkal ellentétben sikertörténetként könyvelhető el. A jövőkép viszont már nem ilyen bíztató. A hivatalos ígéretek ellenére is várható, hogy a jövőben egyre több minisztériumot és állami intézményt helyeznek át Berlinbe, ugyanakkor a nagy foglalkoztató vállalatok sem esküdtek örök hűséget a városnak.

Ami szintén nem elhanyagolható szempont: a jövőben már nem érkezik külön állami támogatás, ezért a struktúraváltást önerőből kell megoldani. A város és a régió nagy kihívások előtt áll, de az ország más területeihez viszonyítva mindenképpen nagy előnnyel vág neki a következő tizenöt évnek.