Ferenc Ferdinánd születése

1863. július 18-án Grazban Károly Lajos herceg és Maria Annuniziata Nápoly-szicíliai hercegnő fiaként született Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar herceg. Ferdinánd 15 éves korától kitűnő katonai képzést kapott Csehországban, de ismétlődő tuberkolózisos megbetegedése miatt később mentesítették az aktív szolgálat alól.

Az 1890-es évek elején orvosai tanácsát megfogadva világkörüli útra indult az „Erzsébet császárnő” fedélzetén: Triesztből kifutva járt Indiában, Japánban, Ausztráliában, Kanadában. A körútján szerzett benyomásait, tapasztalatait „A Föld körüli utazásaim naplója” címmel írta meg.

Miután unokatestvére, Rudolf 1889-ben öngyilkosságot követett el, és édesapja, Lajos 1896-ban meghalt, Ferenc Ferdinánd lett a trón várományosa. Mivel ezután minden figyelem a trónörökösre irányult, a legfontosabb feladat az lett, hogy találjanak számára rangban hozzá illő feleséget.

Ferenc Ferdinánd azonban az özvegy Stefania koronahercegnő és Mathilde szász hercegnő kezét is visszautasította, mert szíve a rangban jóval alatta álló cseh gróf lányáé, Schottek Zsófiáé volt. A Habsburg család akaratával szembeszállva Ferdinánd 1900-ban feleségül vette választottját. Ennek megfelelően a trónörökös családjából nem is mindenki vett részt az esküvőn.

Zsófia mindig az intrikák középpontjában állt. Az új rokonok rosszallva figyelték a jövőbeli császár hitvesének magatartását. Az egyszerűnek, fanyarnak, komornak, túlzottan háziasnak és istenfélőnek tartott Zsófia a Habsburgok számára nem volt elég arisztokratikus. A gáncsoskodások és a rosszindulat ellenére a pár 14 éven keresztül, a szarajevói merénylet napjáig boldog házasságban élt.