Az olümpiai láng története

A négyévenként megrendezésre kerülő olimpiai játékok szerves részét képezi a fáklyafutás és a versenysorozat nyitóünnepségén a tűz meggyújtása, de nem volt ez mindig így. A francia Coubertin báró kezdeményezésére megrendezett első újkori, 1896-os nyári olimpián még nem gyújtották meg az egységet, harmóniát és békességet jelképező lángot. Az 1928-as amszterdami olimpia volt az első olyan játék, amikor ott helyben meggyújtva szimbolikus szerepet kapott a szent láng.

1936. július 20-án a német származású sportdiplomata, Carl Diem ötlete nyomán a görögországi Olümpiából indult az első fáklyafutás a 11. nyári olimpiai játékok berlini színhelyére. A Görögországon, Bulgárián, Jugoszlávián, Magyarországon, Ausztrián, Csehszlovákián át vezető 3050 km-t 3331 futó tette meg, a stadionban pedig Fritz Schilgen lobbantotta fel a szent lángot.

Az olimpiai láng meggyújtásának módszere az ókorból származik. A lángot Olümpiában a Héra istennő temploma és oltára közötti területen korhű jelmezekben és meghatározott koreográfiák szerint, fémtükör segítségével a napsugarakat egy pontba fókuszálva lobbantják fel. Aztán az első futó megindul az ötkarikás játékokat és a békességet hirdető lánggal.

Az utolsó futó kilétéről az utolsó pillanatig csak a bennfentesek tudnak. Az utóbbi évtizedekben bevett szokássá vált, hogy a lángot a játékok nyitóünnepségének csúcspontjaként a sportélet egyik világszerte ismert szereplője gyújtja meg. 1996-ban az atlantai olimpián az egykori bokszolót, Muhammad Alit, 2000-ben Sydney-ben az atlétanőt, Cathy Freemant, 2004-ben Athénban pedig a szörfbajnokot, Nikolaos Kaklamanakist érte az a megtiszteltetés, hogy meggyújthatta az olimpiai játékok végéig égő tüzet.

A gyakran sok ezer kilométeres fáklyafutást az 1990-es évek óta mindenki által jól ismert nagyvállalatok szponzorálják. Legutóbb a görög láng a Coca-Cola és a Samsung mintegy 18 millió eurós anyagi támogatásával jutott el az athéni olimpiára.