A DDT visszatér?

Több afrikai ország, köztük Kenya és Uganda is azt tervezi, hogy ismét beveti a DDT-t a malária elleni küzdelemben. A malária legfőbb terjesztői a moszkitók, így a nem csoda, hogy az áldozatok 90 százalékát Afrikában szedi a kór. Ugandában az elmúlt 15 évben ötszörösére nőtt a maláriás megbetegedések száma. A becslések szerint Afrikában a malária mintegy 12 milliárd dollár gazdasági kárt okoz, és a betegséggel kapcsolatos egészségügyi kiadások jelentős összegeket emésztenek fel a nemzeti össztermékből.

A fejlődő országok támogatására létrehozott szervezet, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (U.S. Agency for International Development – USAID) a közelmúltban hozzájárult ahhoz, hogy a szervezet malária elleni küzdelemre szánt pénzének egy részét DDT használatra fordítsák a fejlődő országok.

A Nature Medicine című szaklapban megjelent cikk szerint az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) is hamarosan hasonló lépésre szánja el magát. Habár éles vita bontakozott ki a döntésről, a malária elleni harc vezetői közül sokan támogatják a döntést.

„Mintegy húsz éves késésben vagyunk. Úgy gondolom, hogy a döntés jelentős javulást hoz majd a maláriaveszéllyel sújtott területek egészségügyi helyzetében” – nyilatkozta Don Roberts, a bethesdai Uniformed Services Egyetem trópusi betegségek szakértője a National Geographic amerikai weboldalának.

A csodaszer hamar rettegett méreggé vált

A DDT (diklór-difenil-triklóretán) egykor csodaszerként vonult be a „történelembe”. A szer feltalálója, Paul Müller svájci kémikus 1948-ban orvosi Nobel-díjat is kapott érte.

A vegyületet a második világháborúban és az azt követő időszakban a tífuszt, pestist, maláriát és sárgalázt terjesztő tetvek, bolhák és szúnyogok ellen használták. Növényvédelmi célú használata is elterjedt, többek között az Európában éppen hódító kolorádóbogár ellen vetették be.

Csak az Egyesült Államokban 675 ezer tonnát szórtak ki belőle 1942 és 1972 között, melynek hatására 1949-re az országból gyakorlatilag eltűnt a malária. A szer világszerte milliók életét mentette meg, de nem akármilyen áron: hatalmas pusztítást végzett az ökoszisztémában. Időközben bebizonyosodott rákkeltő hatása, valamint hogy nemzőképtelenséget okoz állatok és emberek körében egyaránt.

Mivel zsírban oldódó vegyületről van szó, a táplálékláncon keresztül eljut a végső fogyasztóig és felhalmozódik a szervezetben. A lakosság körében szerte a világon még most is kimutatható a szer a zsírszövetben, a vérben és az anyatejben.

Vizsgálatok igazolták, hogy a ragadozó madarakban felhalmozódó DDT gátolja a kalcium-felvételt, ennek következtében vékonyabb lesz a tojáshéj. Az Egyesült Államokban a fehérfejű réti sas így vált a DDT probléma szimbólumává. A rovarölőszer okozta drámai állománycsökkenés miatt a faj a hatvanas évekre felkerült az ország veszélyeztetett fajainak listájára.

A szer rákkeltő és születési rendellenességet okozó hatása is hamar ismertté vált. Azokon a területeken ahol a szert nagy mennyiségben használták, megugrott a koraszülések és az értelmi fogyatékkal születők aránya.

Rachel Carson világsikerű könyve, a Silent Spring, – amely magyarul Néma tavasz címmel, csak a kilencvenes évek közepén jelent meg –, bár nem tudományos írás, mérföldkőnek számít, mivel az ökotoxikológiai probléma bemutatásán keresztül talán elsőként irányította a társadalom figyelmét a környezetvédelem kérdésére. Sokan a könyv megjelenéséhez kötik a globális zöld mozgalom kezdetét. A könyv hatására támadt széleskörű társadalmi érdeklődés az akkori amerikai elnököt, John F. Kennedyt is arra késztette, hogy külön bizottságot állítson fel a probléma kivizsgálásra.

Hazánkban 1968-ban, a világon elsőként tiltották be a gyártását, de a hetvenes években még használták a meglévő készleteket. Az Egyesült Államok 1972-ben tiltotta be a szer használatát, példáját több ország is követte a hetvenes-nyolcvanas években.

Nincs jobb?

„A hatékonyság tekintetében eddig még egy rovarirtó szer sem vette fel a versenyt a DDT-vel, és a tartós hatás komoly szempont a használatával kapcsolatos döntésben; ugyanakkor viszonylag olcsó szerről van szó. Ha egy évben csak egyszer kell kiszórni az anyagot, jelentős költségmegtakarítást jelent más rovarirtó szerekhez képest, amelyeket akár négy alkalommal is ’be kell vetni’ ” – mondta Roberts. A költség úgy tűnik fontos szempont, hiszen a malária leginkább a szegény országokat sújtja

A szer nem csak rovarirtó de rovarriasztó szerként is működik. A szakértők javasolják, hogy a DDT-t ne kiszórva, hanem kis mennyiségben a házfalakat „beporozva” használják, így csökkenthető az emberre és a természeti környezetre gyakorolt káros hatás. A DDT kipárolgása távol tartja a moszkitókat a területtől.

A DDT bevezetésével kapcsolatban kemény pro és kontra viták zajlanak. A Sierra Club környezetvédő szervezet elismerte a szer hatékonyságát a malária elleni küzdelemben. „Nem ellenezzük a DDT használatát a fejlődő országokban”, – mondta Ed Hopkins, a Sierra Club vezetője –, „hiszen a betegség súlyos gondot jelent ezeken a területeken. A helyi szervezeteknek kell eldönteniük, hogy az adott területen szükség van-e a szer használatára vagy sem. Viszont nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a nagy mennyiségű és a mezőgazdasági alkalmazás elkerülhető legyen, hiszen például ez utóbbira vannak biztonságosabb eszközök is.”

Szakértők szerint komoly kontrollrendszer kidolgozására van szükség, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy ha bármelyik gazdálkodó hozzájuthat a szerhez, túladagolás és helytelen használat lesz a következménye, ami további környezet-egészségügyi problémákhoz vezet.