A párizsi királyi palota

1792. augusztus 10-én a súlyos támadások érték a Tuileriákat, azaz a párizsi királyi palotát. A forradalmárok és a royalisták között olyan heves összecsapások zajlottak, hogy ezen a napon a király testőrségét képező 1100 svájci gárdistából 760-an haltak meg.
A Tuileriákat, a párizsi királyi palotát az itáliai származású Medici Katalin francia királyné megbízásából Philibert Delorme tervei alapján kezdték el építeni. A munkálatok 1564-től kezdve egy korábbi téglaégető helyén indultak meg. A lyoni építészcsaládból származó Delorme nemcsak a kor egyik legtehetségesebb mestere volt, hanem kiváló kőfaragó is.
IV. Henrik francia uralkodó az 1600-as években össze akarta kötni az egymás közelében álló Tuileriákat és Louvre királyi rezidenciát. Elképzelése szerint a két épületegyüttesből létrehozott „Grand Dessin” lett volna Franciaország leghatalmasabb palotája. Végül a nagy tervekből annyi valósult meg, hogy IX. Károly uralkodása alatt a Szajna mentén, a déli oldalon a „Nagy Galériát”, mint összekötőt felépítették.
A versailles-i kastély megépülése után a Tuileriák háttérbe szorult, és csak a francia forradalom idején került ismét a figyelem központjába. Amikor a királyi családnak – a sikertelen szökését követően – Párizsba kellett költöznie, a Tuileriákat jelölték ki számukra.
A forradalom hevében, 1792. augusztus 10-én súlyos támadás érte a palotát, mely során az uralkodócsalád ugyan épségben maradt, de az őket védelmező svájci gárdisták nagy része meghalt. A hősi halált halt mintegy 760 gárdista emlékének adózva készült el Luzernben a híres oroszlános emlékmű.
A forradalom után helyreállított Tuileriák nem sokáig pompázhatott Párizs szívében, mert 1871-ben szándékos gyújtogatás következtében szinte teljes egészében leégett. Mára már csak a szobrokkal díszített Tuileriák-kertje emlékezteti az odalátogatókat az egykoron ott álló palotára. A Tuileriák romjainak egy kis darabkája Schwanenwerder-szigeten a mai napig látható, mert 1871-ben a poroszok megvásárolták, és Németországba szállították.