Assisi Klára, az erényes nő mintaképe

1193-ban vagy 1194-ben a közép-itáliai Assisiben gazdag nemesi család lányaként született Klára, aki Assisi Klára néven vált ismertté. Miután megismerkedett Assisi Ferenccel és az általa hirdetett tanokkal, szakított addigi életével, és a szülői házat kalandos módon elhagyva, teljes szegénységet fogadva Krisztus követője lett. 1212. március 18-án egy kis templomban fogadott örök hűséget Istennek.

Assisi Klára Ferenc segítségével megalapította a san damianoi női rendet. Az utókor által róla elnevezett Klarissza-rendben szigorú szabályok között élte életét. Ő volt az első nő, aki nemcsak példát mutatott keresztényi elhivatottságával, hanem a nők számára – meglepően „demokratikus” – rendszabályzatot is írt.

A ránk maradt források szerint Klára Istenhez történő fohászainak csodatévő hatása volt. Állítólag 1240-ben a szaracénoktól kolostorát imával védte meg, majd egy évvel később a német-római császár csapatainak fosztogatásaitól is hasonlóképpen menekültek meg.

Assisi Klára mintegy 40 éven át küzdött azért, hogy a rend hivatalos működéséhez szükséges pápai jóváhagyást megkapja. Harca végül győzelemmel zárult. Az approbáció elnyerésének boldog tudatában, 1253. augusztus 11-én az Assisiben található San Damiano kolostorban halt meg. Két évvel később IV. Sándor pápa szentté avatta.

Assisi Klára és Ferenc személye nemcsak a képzőművészeket, hanem a 20. századi filmeseket is alkotásra ösztönözte. A küzdelmes és önfeláldozó életüket feldolgozó „Napfivér, Holdnővér” című Franco Zeffirelli által rendezett film világszerte népszerű.